
Luxusautók, medencés villák, sznob divattermékek - nem a te világod? Mégis azt mondom, életbevágóan fontos, gazdag legyél! De miért?

Mondjuk le az utazásainkat, kerüljük a társaságot, halmozzunk fel készleteket, és féljünk - ezt mondja a média. Tényleg itt az idő pánikolni?

Felhívnak, és hosszan ecsetelik azt, ami egyáltalán nem érdekel. Hogyan lehet elegánsan kilépni ebből a helyzetből, és mit tanulhatsz belőle?

Kevés olyan embert tudnánk a környezetünkben felsorolni, akik nap mint nap megvalósítják az álmukat, ráadásul ebből élnek. Pláne, ha művészekről van szó.

Terjed egy felfogás, miszerint az a jó, ha csak a dolgok pozitív oldalát nézed. Van ennek viszont egy komoly veszélye, ami mindent lerombolhat.

Elnézést kérek, sajnálom, nem úgy gondoltam, ne haragudj, bocsánat. Mitől lesz valódi és hiteles egy bocsánatkérés, egyúttal kevésbé kínos?

Sokszor vágyunk arra, hogy valaki iránymutatást adjon az életünknek. Így volt ezzel Eiichi, a japán boltos is, akiről ez a rövid történet szól.

Van egy tulajdonság, ami velejéig bennünk van. Vagy belénk nevelték, vagy annyi embertől láttuk, hogy elfogadtuk normálisnak. Pedig valójában az utunkban áll.

Furcsa időket élünk, és a sok változás, bizonytalanság bennem is feltette a kérdést: mihez kezdjek vele?