7 tanulságos zen történet az önbizalomról

Szerző Írta: András
2020. december 12.
Olvasási idő: 10 perc

Ezek a történetek néha nagyon meghökkentőek, de annál többet mondanak. Jöjjenek a legjobb buddhista tanítások az önbizalomról!

Na várjunk csak… buddhista tanítások az önbizalomról?

A legtöbb történet sokféleképpen értelmezhető, és úgy gondolom, az önbizalomfejlesztésben is nagy hasznát veheted ezeknek az örökzöld, mély értelmű gondolatoknak.

ijasz

„Utánam tudod csinálni?”

Egy fiatal, feltörekvő íjász sorra nyerte a versenyeket, és úgy döntött, hogy ezek után kihív egy öreg zen mestert, aki szintén híres célbalövő volt.

Bemutatta neki a tudományát: elsőre a céltábla közepébe talált, majd tökéletes technikai kivitelezéssel kettévágta a nyilat a második lövésével.

„Úgy ni. Kíváncsi vagyok, utánam tudod-e csinálni!” – fordult kihívóan a zen mester felé.

A bölcs azonban nem ragadott azonnal íjat, hanem megkérte a fiatalembert arra, hogy kövesse őt a hegyre.

Egy szakadékhoz vezette őt, amely két szélét egy igencsak korhadt és ingatag fatörzs kötötte össze egymással.

A zen mester nyugodt léptekkel elsétált félútig, elővette az íjat, kiválasztott egy távoli fát, és a közepébe talált.

„Te következel” – szólt oda a hüledező íjászbajnoknak, miközben visszalépett a biztos talajra.

A fiatalember rémülten nézte az ingó-bingó fatörzset az alatta elterülő, többszáz méter mély hasadékkal. Még rálépni is képtelen volt, nemhogy tüzelni róla.

„Kiválóan kezeled az íjat” – mondta neki a bölcs – „de még kevés a tapasztalatod az elméddel, amely útjára indítja a nyílvesszőt.”

Ez a történet kiválóan rámutat arra, hogy a valódi önbizalom a belső értékeinkbe vetett szilárd hiten alapul. Ekkor bármennyire is bizonytalan helyzetbe kerülsz, megvan az a belső tartás és erő, amire bátran támaszkodhatsz.
zen-mester

Az élő mester

Egy uralkodó megkérdezte egyszer egy zen mestertől: mi történik egy megvilágosodott emberrel a halála után?

„Ezt nem tudom” – felelte a bölcs.

„Hogyhogy nem? Hiszen te egy zen mester vagy!” – hitetlenkedett az uralkodó.

„Az vagyok, de nem egy halott zen mester!”

Ez a történet arra mutat rá, hogy senki nem mindentudó, pláne azokban, amiket saját maga soha nem tapasztalt még meg. Az igazi önbizalom nem abból ered, hogy mindenre rávágod a választ, hanem abból, hogy nem félsz kimondani: „ezt nem tudom”.
oszi-fa

„Így ni, most már sokkal jobb!”

Egy fiatal szerzetes magas rangú vendégeket várt a templomába, ezért komoly előkészületeket tett. Kigazolta a kertet, megnyírta a sövényeket, és még a füvet elárasztó őszi levelekből is mutatós halmokat készített.

A szomszédos templomból egy idős társa figyelte a nagy igyekezetet. Látta, ahogyan a munka végén a fiatal szerzetest átjárja az öröm, és hallotta, ahogyan boldogan szól át hozzá:

„Hát nem gyönyörű?” – kérdezte az öreget.

„Tényleg az” – válaszolta az idősebb szerzetes – „de valami még hiányzik. Segíts át a kerítésen, és rendbeteszem neked!”

A fiatal szerzetes kíváncsi lett, így megtette, amit a társa kért. Az öreg szerzetes odaballagott a középen álló fához, nekigyűrkőzött a törzsének, és minden erejét összeszedve alaposan megrázta azt. Pillanatok alatt sárgásbarna levelek százai lepték el a nagy gonddal kitakarított kertet.

„Így ni, most már sokkal jobb!” – lelkendezett az öreg. „Most pedig kérlek, segítenél visszamászni a templomomhoz?”

A történet lényege az, hogy nem érdemes a tökéletességre törekedni. Bátran vállald fel azt, aki vagy, és azt, amit létrehozol – akkor is, ha nem makulátlan. Ez jelenti az igazi önbizalmat, és valahol a „tökéletességet” is.
rettego-eger

A rettegő egér

Egy ősi indiai legenda szerint volt egyszer egy egér, amely annyira rettegett a macskától, hogy egy varázsló megszánta őt, és macskává változtatta.

Csakhogy a néhai egér gondjai ezzel nem oldódtak meg. Addig-addig sírt-rítt a varázslónak, hogy mennyire fél a kutyától, amíg az megszánta őt, és macskából kutyává tette.

Az újdonsült kutya azonban nemsokára újra félni kezdett, ezúttal a párductól. Addig csaholt elkeseredetten a jótevőjének, míg az újra megsajnálta, és átváltoztatta párduccá.

Sajnos azonban hamar kiderült, hogy a párduc élete sem felhőtlen – joggal retteghet a vadásztól. Ezért folyamatosan ott ólálkodott a varázsló kunyhója körül, és nem hagyta őt békén – könyörgött neki, hogy segítsen eloszlatni a félelmét.

A varázsló végül megharagudott rá:

„Semmit nem tudok már tenni érted, mert a szíved egy egéré” – mondta, és újra rágcsálóvá változtatta őt.

A történet remekül szimbolizálja, mennyire fontos, hogy belül is megérjünk a szerepeinkre. A félelem tönkreteszi az életedet, bárhol is tartasz. Az egyik legfontosabb feladatod, hogy megtanulj megbírkózni vele.

Fej vagy írás?

Egy fontos csatában egy japán tábornok annak ellenére is a támadás mellett döntött, hogy az ellenfél igencsak túlerőben volt.

Ő biztos volt a győzelmükben, ám a katonái tele voltak kétségekkel. Úton a harcmező felé megálltak egy vallási emlékműnél, és a tábornok elővett egy pénzérmét.

„Feldobom ezt az érmét, ami elárulja a sorsunkat. Ha fej lesz, győzni fogunk. Ha írás, vereséget szenvedünk.”

Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, melyik oldalára hullik az érme.

Fej lett, a sereg pedig megkönnyebbülve, vérszemet kapva a biztos győzelem miatt, megnyerte a döntő ütközetet.

A csata után az egyik hadnagy felkereste a tábornokot, és hitetlenkedve mondta neki:

„Ez képtelenség, senki sem változtathatja meg a sorsát!”

„Bizony nem” – válaszolta a hadvezér, majd elővette az akkor használt pénzérmét. A hadnagy megfordította azt, és döbbenten látta, hogy mindkét oldalán fej van.

Az önbizalom minden esetben elszántság és hozzáállás kérdése. Ha sziklaszilárdan hiszel a képességeidben és abban, hogy győzhetsz, hegyeket mozgathatsz meg az úton.
varazslatos-erdo

A mágikus fa

Egyszer egy szegény ember vándorolt az erdőben gondolkozva a saját nyomorúságán. Egy hatalmas fánál állt meg pihenni, és nekidőlt a széles törzsének. Csakhogy ez a fa egy mágikus fa volt, ami azonnal valóra váltja azok kívánságát, akik hozzáérnek.

A szegény ember arra gondolt, hogy szomjas, és máris egy pohár tiszta víz jelent meg a kezében. Nagyon megdöbbent. Óvatosan a szájához emelte a poharat, majd megitta belőle a hűs vizet.

Miután csillapította a szomját, rájött, hogy éhes is. Rögtön ahogy erre gondolt, egy bőséges tál étel jelent meg előtte.

„Hűha, valóra válik minden, amire gondolok” – ámult el a szegény ember. – „Rendben, hát akkor szeretnék egy gyönyörű, saját otthont” – mondta ki hangosan.

Szinte be sem csukta a száját, az előtte elterülő mezőn egy csodálatos ház jelent meg. A szegény ember szeme elkerekedett, de rögtön azt kívánta, hogy szolgák is tartozzanak a házhoz, akik rendben tartják azt, és lesik minden kívánságát.

Ez is megtörtént, és szegény ember rájött, hogy mérhetetlen teremtő erő birtokosa lett. Egy csodaszép, szerető feleséget képzelt el magának, aki máris megjelent előtte.

„Várjunk csak, ez őrültség” – mondta hitetlenkedve a nőnek. – „Én nem lehetek ilyen szerencsés!”

Amint ezt kimondta, minden, amit addig kívánt – az étel, a ház, a szolgák és a feleség – , egy csapásra eltűnt a szeme elől. A szegény ember csalódottan megrázta a fejét, és motyogni kezdett:

„Tudtam. Tudtam…”

És újra útnak eredt, az erdőn keresztül, gondolkozva a saját nyomorúságán.

A történet hűen reprezentálja a magunkba vetett hit erejét. Bár látszólag a semmiből kapta a szegény ember a sok jót, nem hitte el, hogy neki ez járhat. A sikerre és a bőségre belül is meg kell érni.
kor-a-homokban

„Hogyan rajzolsz ilyen szép köröket?”

Egy szép napon egy kisfiú önfeledten játszadozott a patakparton, amikor megpillantott egy öregembert. Elámult azon, hogy az milyen szabályos és gyönyörű köröket rajzol a homokba. Közelebb és közelebb húzódott hozzá, végül megkérdezte:

„Bácsi, hogyan rajzolsz ilyen szép köröket?”

„Nem tudom” – nézett rá az öregember a gyermekre – „de tudod mit? Tessék, itt van a bot, próbáld meg te is!”

Ezután felállt és elment, a fiú pedig rajzolni kezdett.

Eleinte túl széles, majd túl keskeny körök lettek, vagy nem ért össze a végük; de ahogyan egyre többet és többet gyakorolt, a körök egyre szebbek és szabályosabbak lettek.

Rendületlenül folytatta tovább, és egy szép reggelen lerajzolta a tökéletes kört a homokba. Ekkor hirtelen egy vékonyka hang szólalt meg mögötte:

„Bácsi, hogyan rajzolsz ilyen szép köröket?”

Sokféle tanulsága van ennek a történetnek, de számomra a legfontosabb az, hogy bárkit bármire megtaníthatsz, de a tapasztalatot nem adhatod át neki. Azt mindenkinek a saját útján, önmagának kell megszereznie.
Az önbizalommal is ez a helyzet. Át lehet adni a mindsetet és a legjobb praktikákat, de csak akkor épül fel a saját önbizalmad, ha kitartóan gyakorlod a legélesebb helyzetekben is.
Végh András - önbizalom & kommunikációs szakértő

Elakadtál vagy előrelépni szeretnél az életedben? Több harmóniára, nagyobb szabadságra, hatékonyabb munkavégzésre vágysz? Gördítsük el együtt az akadályokat az utadból, és olyan mentális erőre teszel szert, amely átsegít a későbbi nehézségeiden!

Nem hiszed? Tegyél egy próbát! Foglalj le egy ingyenes alkalmat most:

Időpontot foglalok

Hogy tetszett a cikk?

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.