Hogyan vettem rá magam a mindennapos edzésre?

Szerző Írta: András
2021. január 12.
Olvasási idő: 5 perc

Évekig csak fogadkoztam, belekezdtem, majd elbuktam. De végül a csodamódszerem meghozta a várva várt áttörést.

„Mozogj mindennap, mert ez karbantartja a testedet és fitten az agyadat” – olvastuk már ezerszer az önfejlesztő könyvekben. Mi sem lenne ennél egyszerűbb. És ennél nehezebb.

Mert ugye jönnek a kifogások. Hogyan mozogjak? Mikor? Mennyit? Lesz-e rá időm? Kedvem? Stb.

Én, miután abbahagytam a küzdősportot, évekig nem mozogtam semmit. Konkrétan semmidesemmit, ha a sétát nem vesszük edzésnek. És azért nem vesszük.

Le is épültem fizikailag, nincs mit szépíteni.

Első kísérlet: futócipőt fel!

2017 tavaszán kezdtem el a futást. Eleinte csak laza „egy perc futás, egy perc séta” váltással indítottam, aztán növeltem az intenzitást.

De aztán jött az ősz, majd a tél. Az esők. A kóbor kutyák. A fagypont alatti hőmérséklet. A szmogriadó. Lebetonozták a kedvenc kavicsos futópályámat. És még sorolhatnám.

Egy szó mint száz: egyre csak gyűltek a kifogások, hogy miért ne menjek el futni, és sajnos könnyen elbuktam. Egyre ritkábban szántam rá magamat a futásra, és végül el sem indultam.

Próbáltam persze motiválni is magam olyasmivel, amik másoknak működnek. Jutalom a futás végén. Mivel nem különösebben érdekelnek a tárgyak (a számítógépemen kívül, mert szinte azon végzek mindent), ezért ez a módszer hamar kudarcot vallott.

Igazából ki sem tudtam találni olyasmit, ami rávesz arra, hogy egy fagyos, ködös januári napon felvegyem a futócipőmet.

A második nagy próbálkozás

A rendszeres sportolás és a siker között sem éreztem összefüggést, így utóbbi sem motivált. Megint hosszú hónapok teltek el inaktivitással, mígnem kitaláltam a lépcsőzést.

Ettől vártam a megváltást: milyen szuper lesz, hiszen beltéri dolog, tehát időjárásfüggetlen, és bármikor tudom csinálni. A terv az volt, hogy oda-vissza megyek a lépcsőn a két emelet között, száz fordulóval, mert a lépcsőzés egészséges, és kellően elfáraszt.

Csakhogy nem számoltam néhány dologgal.

Egyrészt baromi unalmas volt. Minden forduló végén bedobtam az előre kikészített száz golyóból egyet egy dobozba, hogy ne kelljen számolnom a köröket, de így is agyzsibbasztó volt az egész.

Próbálkoztam hangoskönyvekkel, de bárhová tettem le a telefont, volt, ahonnan nem hallottam, ha pedig fejhallgatót vettem fel, akkor előbb-utóbb teljesen beleizzadtam.

Aztán rájöttem arra is, hogy ez a sport sérülésveszélyes: volt, hogy egy-egy rosszul sikerül lépés miatt napokra kidőltem, illetve nagyon kellett koncentrálnom minden lépésre, hogy ne zúgjak le a lépcső aljára.

Úgyhogy megint hónapokra abbahagytam a mozgást. Próbálkoztam még néhány aerobik-videóval is, de kitartó keresés ellenére sem találtam számomra jól követhető anyagot. Az ugrálásokat pedig csak kemény öt percig bírtam csinálni.

Mi hozta meg végül mégis az áttörést?

2020 elejére sikerült kiiktatnom az összes kifogásomat. A párommal úgy döntöttünk, hogy beruházunk egy elliptikus trénerbe. És azóta tényleg alig volt olyan nap, amit kihagytam volna (leszámítva a tudatosan beiktatott heti egy nap pihenőt).

Melyik kifogásomat mivel ütötte ki ez a megoldás?

  • „Nem érek rá elmenni.” -> Háromnegyed óra az egész edzésprogram (kiegészítve némi fekvőtámasszal a végén), amire biztosan van időm bármelyik nap.
  • „Rossz az idő.” -> Beltéri program, szóval kit érdekel? ☺
  • „Unalmas.” -> Nézek közben videót vagy hallgatok zenét.
  • „Sok pénzbe kerül.” -> Nem kerül (már) semmibe.
  • „Sérülésveszélyes.” -> Egyáltalán nem az, mert egy biztonságos mozdulatsor, ugyanakkor komoly kardio a nehezebb fokozatokon.

A módszer bevált, mert már közel egy éve működik. Félórás program az elliptikus tréneren, majd fekvőtámaszok, a végén plank. Mindenemet átmozgatja, és kellően lefáraszt. A frissítő zuhany után mégsem érzem magamat leszedálva – sokkal inkább erőtől duzzadóan és mentálisan éberen.

Vagyis úgy, amire mindig is vágytam.

Ami még fontos, az az, hogy a mindennapos kihívás teljesítése lelki tartást is ad: képes vagyok valamire, amire emberek milliói nem, beleértve a korábbi önmagamat is.

Téged milyen kifogások akasztanak meg? Mivel tudnád Te eltörölni a sajátjaidat, hogy aztán már semmi se állhasson az utadba?

Szívesen látlak egy félórás, ingyenes virtuális konzultáción, ahol együtt kiütjük a Te akadályaidat is!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.