Évekig csak fogadkoztam, belekezdtem, majd elbuktam. De végül a csodamódszerem meghozta a várva várt áttörést.
„Mozogj mindennap, mert ez karbantartja a testedet és fitten az agyadat” – olvastuk már ezerszer az önfejlesztő könyvekben. Mi sem lenne ennél egyszerűbb. És ennél nehezebb.
Mert ugye jönnek a kifogások. Hogyan mozogjak? Mikor? Mennyit? Lesz-e rá időm? Kedvem? Stb.
Én, miután abbahagytam a küzdősportot, évekig nem mozogtam semmit. Konkrétan semmidesemmit, ha a sétát nem vesszük edzésnek. És azért nem vesszük.
Le is épültem fizikailag, nincs mit szépíteni.
2017 tavaszán kezdtem el a futást. Eleinte csak laza „egy perc futás, egy perc séta” váltással indítottam, aztán növeltem az intenzitást.
De aztán jött az ősz, majd a tél. Az esők. A kóbor kutyák. A fagypont alatti hőmérséklet. A szmogriadó. Lebetonozták a kedvenc kavicsos futópályámat. És még sorolhatnám.
Egy szó mint száz: egyre csak gyűltek a kifogások, hogy miért ne menjek el futni, és sajnos könnyen elbuktam. Egyre ritkábban szántam rá magamat a futásra, és végül el sem indultam.
Próbáltam persze motiválni is magam olyasmivel, amik másoknak működnek. Jutalom a futás végén. Mivel nem különösebben érdekelnek a tárgyak (a számítógépemen kívül, mert szinte azon végzek mindent), ezért ez a módszer hamar kudarcot vallott.
A rendszeres sportolás és a siker között sem éreztem összefüggést, így utóbbi sem motivált. Megint hosszú hónapok teltek el inaktivitással, mígnem kitaláltam a lépcsőzést.
Ettől vártam a megváltást: milyen szuper lesz, hiszen beltéri dolog, tehát időjárásfüggetlen, és bármikor tudom csinálni. A terv az volt, hogy oda-vissza megyek a lépcsőn a két emelet között, száz fordulóval, mert a lépcsőzés egészséges, és kellően elfáraszt.
Egyrészt baromi unalmas volt. Minden forduló végén bedobtam az előre kikészített száz golyóból egyet egy dobozba, hogy ne kelljen számolnom a köröket, de így is agyzsibbasztó volt az egész.
Próbálkoztam hangoskönyvekkel, de bárhová tettem le a telefont, volt, ahonnan nem hallottam, ha pedig fejhallgatót vettem fel, akkor előbb-utóbb teljesen beleizzadtam.
Aztán rájöttem arra is, hogy ez a sport sérülésveszélyes: volt, hogy egy-egy rosszul sikerül lépés miatt napokra kidőltem, illetve nagyon kellett koncentrálnom minden lépésre, hogy ne zúgjak le a lépcső aljára.
Úgyhogy megint hónapokra abbahagytam a mozgást. Próbálkoztam még néhány aerobik-videóval is, de kitartó keresés ellenére sem találtam számomra jól követhető anyagot. Az ugrálásokat pedig csak kemény öt percig bírtam csinálni.
2020 elejére sikerült kiiktatnom az összes kifogásomat. A párommal úgy döntöttünk, hogy beruházunk egy elliptikus trénerbe. És azóta tényleg alig volt olyan nap, amit kihagytam volna (leszámítva a tudatosan beiktatott heti egy nap pihenőt).
A módszer bevált, mert már közel egy éve működik. Félórás program az elliptikus tréneren, majd fekvőtámaszok, a végén plank. Mindenemet átmozgatja, és kellően lefáraszt. A frissítő zuhany után mégsem érzem magamat leszedálva – sokkal inkább erőtől duzzadóan és mentálisan éberen.
Vagyis úgy, amire mindig is vágytam.
Ami még fontos, az az, hogy a mindennapos kihívás teljesítése lelki tartást is ad: képes vagyok valamire, amire emberek milliói nem, beleértve a korábbi önmagamat is.
Téged milyen kifogások akasztanak meg? Mivel tudnád Te eltörölni a sajátjaidat, hogy aztán már semmi se állhasson az utadba?
Szívesen látlak egy félórás, ingyenes virtuális konzultáción, ahol együtt kiütjük a Te akadályaidat is!
Ez a könyv arról szól, miként tudod kihozni magadból azt a személyt, aki gazdaggá tesz. Most itt az esély, hogy olyan életet építs fel magadnak, amelyről eddig csak álmodtál!
VOIZ-előfizetőknek ingyenes!
Kérlek oszd meg velem, hogy melyik két-három téma érdekel a legjobban az alábbiak közül!