Nyusziból oroszlán? Lehetséges!

Szerző Írta: András
2020. november 25.
Olvasási idő: 7 perc

Egy rövid sztori arról, mekkora nyúl voltam tíz évvel ezelőtt. Ha én meg tudtam változni, Neked is sikerülni fog. (Bocs, nyuszik!)

Még a régi életemben, 2010 környékén kitöltöttem egy online személyiségtesztet. Rengeteg ilyenen rágtam át magamat akkoriban, hiszen eltökélt szándékom volt, hogy kezdjek is valamit az életemmel, ne csak zajtalanul túléljem azt.

Ehhez az kellett, hogy minél jobban megismerjem önmagamat.

A kismillió rövidebb és hosszabb teszttől eltérően ebben az volt a plusz, hogy járt hozzá egy ingyenes, félórás, személyes tanácsadás. Eredményt nem adott a rendszer, ha látni akartam, mik az erősségeim és a gyengéim, ahhoz be kellett fáradnom ama bizonyos központ ferenciek téri irodájába.

Így is tettem. Foglaltam egy időpontot online, majd munka után, egy fagyos novemberi estén becsengettem hozzájuk, és felslattyogtam az emeletre.

Akkor még nem esett le, hogy egy jól megkomponált stratégia mentén előadott színdarab részesévé váltam.

Kedvesen fogadtak, majd egy jó negyed órára magamra hagytak odabent. Rajtam kívül senki nem volt az amúgy elég drágának kinéző, tágas polgári lakás előszobájában, csak egy tévé duruzsolt, amit véletlenül bekapcsolva felejtettek. Természetesen azért, hogy fél szemmel nézzem, amíg várakozom.

Egy ezoterikus beütésű dokumentumfilmszerűség ment benne – az egyetlen név, amire emlékszem belőle, Ron Hubbardé volt.

Az előpuhítás után egy kedves hölgy fogadott, aki korrekten elmondta, hogy mit látnak belőlem a teszt alapján, és mikre kell jobban koncentrálnom a fejlődésem érdekében.

Majd rátért a programjukra, amit „bármikor, a nekem tetsző ütemben” végezhetek náluk, és harmincezerbe kerül. Egy gazdagon illusztrált prospektust lapozgatott, amin egészen véletlenül pillantottam meg a szervezet nevét.

Ekkor szólalt meg bennem a vészcsengő.

A következő gondolatom támadt:

Úristen, innen menekülni, de azonnal! Dehogy fizetek be, eddig sem akartam ilyet, de most már végképp eldöntöttem, hogy soha. Egyetlen percet sem akarok itt maradni tovább!

De nem ezt mondtam neki, hanem mást:

Érdekel a program, de nem tudok most azonnal dönteni. Kérek szépen egy prospektust, amiből tájékozódhatok. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, de most már mennem kell.

Miért nem voltam őszinte?

Miért mondtam teljesen mást, mint amit gondoltam?

Mert féltem. Az akkori énem megijedt, és minél kevesebb fájdalommal, minél kisebb veszéllyel menekülni akart a szituációból.

A módszer pedig az volt, hogy látszólag együttműködök velük. Aki időt nyer, életet nyer.

Úgy viselkedtem, mintha egy foga fehérjét kimutató sorozatgyilkossal szemben ültem volna, aki még nem döntötte el, hogy én leszek-e a következő áldozata, vagy valaki más.

Szimpatikus akartam lenni, hogy elengedjenek.

Pedig ma már tudom, hogy semmi, de semmi nem történt volna, ha akkor ott felállok, és udvariasan, de kerek-perec megmondom, hogy velük nem kívánok részt venni a programban, és távozom. A legrosszabb, hogy megpróbálnak győzködni, esetleg kapok egy bántó megjegyzést.

De nem mertem felvállalni. Egy nyuszi voltam, aki attól reszket, ha nem mutatkozik elég jámbornak, megragadják a fülénél fogva, és odavetik a kiéheztetett Xenu elé.

És hogy miért?

Mert alig volt önbecsülésem, önbizalmam pedig még annyi sem.

Ezért voltam ebben, és rengeteg más helyzetben megalázkodó, meghunyászkodó, fülemet-farkamat behúzó valaki – aki inkább nem lát, nem hall és nem beszél, csak nehogy valaki felvonja rá a szemöldökét.

Aztán rájöttem, hogy így nem lehet élni. Ezt az esetet tekintem a személyiségváltozásom origójának, nulladik kilométerkövének.

Onnantól fogva exponenciális a fejlődés. Egy éven belül munkahelyet váltottam (egy multinál helyezkedtem el középvezetőként, közvetlenül a vezérigazgató alá tartoztam), majd alig két év múlva már vállalkozásom is volt. 2014-ben pedig otthagytam a nyolcórás (hehe, jó vicc) állásomat, és a szabad életet választottam helyette.

Csak arra tudlak biztatni, hogy vállald fel a vágyaidat! Formáld azokat szavakká, és kövessék a tetteid.

A Te életedet egyedül Te tudod megváltani, és tartósan jó irányba terelni. Ehhez azonban fel kell időnként vállalni azt is, hogy nem lesz tőle lenyűgözve a környezeted.

Amikor felmondtam a „biztos, jól fizető” multis állásomat, a vezérigazgatótól az anyacég IT-séig mindenki sajnálkozott. A szüleim sem értették, hogy miért bújt belém az ördög.

De már akkor is tudtam, hogy jó döntést hozok azzal, ha követem az álmaimat. Az álmok megvalósításához azonban önbecsülés, és jókora adag önbizalom kell.

Ezt meg kell szerezned, mielőtt lépni tudsz. Biztos alapokra van szükséged ahhoz, hogy az ellenállás szele ne söpörje el a terveidet. Hogy elég kitartó, eltökélt, és jó értelemben makacs tudj lenni.

Segíteni fogok ebben Neked. Vegyél részt az ingyenes konzultációmon, amelyen nem egy kétes szervezet programját, hanem egy tetőtől talpig Rád szabott, hatásos és hatékony együttműködés lehetőségét ajánlom fel Neked, ha mindketten úgy érezzük, hogy Benned több van.

Nem kell mindörökké ott maradnod, ahol most tartasz. Nálad a kulcs. Merd használni!

Végh András - önbizalom & kommunikációs szakértő

Elakadtál vagy előrelépni szeretnél az életedben? Több harmóniára, nagyobb szabadságra, hatékonyabb munkavégzésre vágysz? Gördítsük el együtt az akadályokat az utadból, és olyan mentális erőre teszel szert, amely átsegít a későbbi nehézségeiden!

Nem hiszed? Tegyél egy próbát! Foglalj le egy ingyenes alkalmat most:

Időpontot foglalok

Hogy tetszett a cikk?

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.