Miért nem tudod elérni az álmaidat?

Szerző Írta: RapidUni
2018. november 27.
Olvasási idő: 9 perc

Mindenkinek vannak álmai, de csak kevesen érik el azokat? Vajon miért? Mit kell tenned ahhoz, hogy te ne tartozz azok közé, akik leszámolnak minden céljukkal?

Egyszer, még nagyon régen (jó, igazából nekem tűnik nagyon régnek) az egyik általános iskolai órán megkérdezte a tanárnő, hogy melyikünknek mi az álma.

„Színésznő szeretnék lenni”, „Én pilóta!”, „Én a céget akarom vezetni, mint apu”, „Én olyan erős leszek, hogy nálam senki nem lesz erősebb” – hangzottak el egymás után gyermeki vágyaink, álmaink. Aztán az egyik osztálytársam megkérdezte, hogy „Kati néninek mi az álma?”.

Az osztályfőnökünk egy kicsit meglepődött a kérdésen, de aztán rövid gondolkodás után elmondta. „Én azt szeretném, hogy legyen egy saját pálmaházam. Mindig nyitva lenne a kapuja, hogy bárki bemehessen az utcáról, hogy kikapcsolódjon, feltöltődjön.”

Nem értettük. Egyrészt azt nem, hogy ha ezt szeretné, miért nincs még neki. Akkor még elevenen élt bennünk a meggyőződés, hogy a felnőttek mindenhatóak, hiszen nekik mindent szabad. (Pedig még talán többet tilanak meg egymásnak, mint ők a gyerekeiknek – zárójel. ☺) Másfelől „kicsi” álomnak gondoltuk, legalábbis a mieinkhez képest.

Mára sok mindent megértettem.

Borzasztó tapasztalat, hogy a legtöbb embernek nincs is igazi álma, vagy ha van, az éppen olyan távolinak tűnő, mint egy kisiskolás számára erőművésszé válni. Sokan már gondolatban feladják, és még odáig sem jutnak el, hogy megfogalmazzák azt, mire van szükség az álmaik megvalósításához.
palmahaz-bejarata

Mi kell az álmaidhoz?

A legtöbb felnőttálomhoz azonban nem kell szuperképesség, mert tulajdonképpen három dologra leszűkíthető a szükséges erőforrás:

  1. Elhatározás és kitartás
  2. Idő
  3. Pénz

A mai átlagember – Magyarországon különösen – azonban mindháromnak híján van. Még ha elhatározása van is, a munkaidő után hazaesve energiája leginkább már csak az esti teendők elvégzésére marad. Ideje még annyi sincs, jó, ha napi egy-két óra jut kikapcsolódásra, regenerálódásra.

Pénze végképp nincs arra, hogy nagy dolgokat valósítson meg vele – örül, ha kifizette a számlákat, és még valamilyen nyaralásra is telik majd belőle.

Mi van, ha ennél többet akarsz?

Szerintem az élet nagy kérdése, amit mindenkinek érdemes megválaszolnia, a következő:

Túlélni vagy átélni?

A túléléshez feladjuk az álmainkat, megalkuszunk az éppen elérhető lehetőségekkel, „örülünk, hogy lyuk van a seggünkön” (bocsánat, de pontosan szerettem volna idézni az egyik mondást, amitől feláll a szőr a hátamon.)

Az álmaink eléréséhez azonban már szemléletváltásra van szükség. Arra, hogy irányt, célt adjunk az életünknek, és kategorizálni kezdjük a bennünket körülvevő dolgokat: „Ez nem jó, ezen változtatni kell.” „Ez rendben van, esetleg némi korrekcióra van szükség.”

Szembe kell menni az árral, és eltántoríthatatlanul hinni akkor is, amikor mindenki azt mondja rajtunk kívül, hogy ez hülyeség, szállj vissza a földre!

A saját sorsát céltudatosan irányító emberből nagyon kevés van. Legtöbben csak sodródnak az árral, és azt remélik, hogy majd a kormány, az Unió („Brüsszel”), egy gazdasági összeomlás után megújuló világ, vagy a robotok miatt bevezetett alapjövedelem megoldja a gondjaikat.

Csakhogy erre hiába várnak, és nagy eséllyel úgy élik le az életüket, hogy ezek egyike sem következik be. Az egyetlen esélyüket pedig elszalasztották útközben.

Ez az esélyed

A jó hír, hogy bármikor megragadhatod. A rossz, hogy elsősorban rajtad múlik. Ha te nem teszel semmit, más sem fog helyetted. Persze megnyerheted a lottóötöst, ennek az esélyét kiszámoltuk az iskolában a kombinációkkal való ismerkedésnél. Nagyjából 1 a 44 millióhoz.

Ennél sokkal valószínűbb az, hogy rád esik egy levegőben szerencsétlenül járt repülőgép darabja (egy a tízmillióhoz), hogy életed során kétszer is beléd csap a villám (egy a kilencmillióhoz), de még az is, hogy a gyerekedből űrhajós lesz.

Ehhez képest magyarok tízezrei zarándokolnak el minden héten lottózóba, és várják visszafojtott lélegzettel, hogy a hétvégén az ő számaikat húzzák ki a varázsgömbből, és egycsapásra megoldódjon minden anyagi nehézségük.

Ez csak nagyon kevesekkel történik meg, így aztán hétről hétre tologatják álmaik megvalósítását – egészen addig, amíg meg nem halnak, vagy abba nem hagyják a szerencsejátékot.

Nem vagyok lottóellenes, vagy szerencsejáték-gyűlölő. Az egyetlen oka, hogy ennyire kipécéztem magamnak ebben a cikkben az, hogy sokak számára a törekvés saját sorsuk jobbra fordításáért kimerül egy lottószelvény kitöltésében.

Hiszed vagy sem; mindegyik „számkombinációval” ugyanakkora esélyed van nyerni

Hiszed vagy sem; mindegyik „számkombinációval” ugyanakkora esélyed van nyerni

Hiszünk a gazdagságban, nem pedig teszünk érte

Miért lottóznak mégis ennyien?

A magyarázat egyszerű: mert ez a könnyebbik út. A csodavárás (egyszercsak eljön a messiás, bevágtat fehér lovon a szőke herceg, stb.) mindig szerves része volt az emberi gondolkodásnak, és ma sincs ez másként.

Csakhogy a meggazdagodáshoz vezető út nem csodákkal, hanem a kitartás, lemondás és kemény munka mellett rengeteg buktatóval van kikövezve. Ezt csak kevesen tudják, és még kevesebben hajlandóan elindulni rajta, mert ezen a ponton elvész a varázs, eltűnnek a csodák, és mindössze a felelősség, és a saját sorsunk irányítása marad helyette.

Pedig ez a legnagyobb kincs, mert erre vagyunk hatással – mégis a legtöbben nem merik megfogni a gyeplőt.

Az egész élet egy folyamat.

Nem növünk fel „egyszercsak”, nem tanuljuk meg a szakmánkat karikacsapásra (de még a hobbijainkat sem), és a megismerkedés életünk párjával is eltart egy darabig. Minden folyamat, és mindennek megvan a maga lelki oldala.

A felnőtté válástól érettebb, a szakmai ismeretektől szélesebb látókörű leszel, az ismerkedés során pedig lassacskán hangolódtok egymásra, csiszolódtok össze.

Felejtsd el azokat az „instant csodákat”, amelyek a filmekben szoktál látni. Nagyon kevés van belőlük, a többi pedig mind a mesevilág része.

És így van ez a meggazdagodással is. Lehet egy hiperszuper ötleted, de csak megvalósítással, kemény munkával és odaadó kitartással lesz valami belőle. És még akkor sem hirtelen. Az ötlet megfelelő kivitelezés nélkül nem félkarú, hanem féllábú óriás, amely nem képes felállni.

Higgy te magadban, mert helyetted nem tud más

A legjobb falatokat te készíted el

A legjobb falatokat te készíted el

Még ha van is valaki, aki látja benned a tehetséget – és bátorít, ha te magad nem hiszed el, hogy képes vagy elérni az álmaidat, akkor biztos, hogy nem is leszel az. Sokan mondják, hogy az univerzum egy tükör, vagy más képpel élve: egy pincér, aki azt hoz, amit rendeltek tőle.

Ha az étlapról a „nekem sosem sikerülhet” nevű fogást választod ki, azt szervírozzák neked a tálcán. Ha viszont a „libamájat sütök” tételt választod, a pincér szélesre tárja előtted a konyha ajtaját.

Ne hagyd becsapni magadat, mert nem elég megrendelned, el is kell készítened a saját főfogásodat. Megáll a hasonlat, hogy azt eszed, amit főztél.

És miért ne legyen finom?

Hosszú távú célom, hogy kialakuljon Magyarországon egy olyan vállalkozói réteg, amelyik hisz önmagában. Neked milyen nagyratörő álmaid vannak, és mit teszel értük? Írd ide te is!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 2 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.

Ezt mondták mások:

Péter

2020. április 13., 18:23

Jaj de sokszor hallottam, és a mai napi előjön anyám szájából ez az "nemhogy örülne, hogy lyuk van a seggén" Általában akkor dobálózik vele, ha valami balesetet hallani utazás/nyaralás alatt történt. Pl a síelőt eltemette a lavina, hegymászó leesett, stb. Évek alatt meggyűlöltem ezt a mondatot.

Marcsi

2018. december 3., 19:17

Az, hogy legyen egy kis virágüzletem, de sajnos tőkehiány miatt még csak egy álom. Minden hónapban picit félrerakok rá. :-)