A sütis tál esete - miért gondolkodunk rosszul a pénzről?

Szerző Írta: Maja
2019. június 24.
Olvasási idő: 6 perc
Nincs kedved elolvasni? Itt meghallgathatod az egész cikket!

Hallottál már a bőségtudatról? Tudod, hogy mit jelent? Ha nem, az alábbi rövid példán keresztül azonnal megérted.

Sajnos a magyarok túlnyomó többségétől távol áll a bőségtudat – és ez nem azt jelenti, hogy ki mennyi tud a tejbe aprítani. Csupán hozzáállás kérdése. Gondolj bele: ha valaki sokat keres itthon, majdhogynem elnézést kell kérnie érte. Ha vállalkozó, akkor duplán utálatnak fog örvendeni.

A szocializmus évtizedei alatt ahhoz szoktunk hozzá, hogy sok áruból hiány van, illetve mindenkinek majdnem ugyanolyan rosszul megy, és a lehetőségei korlátozottak. Nem tudunk azzal mit kezdeni, hogy áru- és pénzbőség van, illetve egyesek sokkal többet merítenek a közösből, mint korábban bármikor.

Pedig ez egy önsorsrontó hozzáállás, amit a legegyszerűbben a sütis tál esetén keresztül lehet megérteni.

A sütis tál esete

Vendégségben vagyunk, ahol ki van rakva egy tál telis-tele finom, ínycsiklandó süteményekkel. Eleinte alig fogy róla a finomság (ki vesz belőle először, ugye), de ahogy megyünk előre az időben, a sütis tálon egyre kevesebb marad, és általában egyre kevesebb ember vesz belőle.

Tessék, vegyetek!

Tessék, vegyetek!

Mindenki tudja, habár soha senki nem mondja ki, az a legbunkóbb ember a társaságban, aki az utolsót megeszi. Ez az oka, hogy sok esetben marad meg étel egy buli után, és nem az, hogy nem lett volna rá jelentkező.

Nézzünk bele azok fejébe, akik körbeállják a tálat:

Juci:

Nagyon finom süti, kár, hogy nem vehetek belőle többet, hiszen akkor másnak nem marad. Hátha más is akar venni belőle, nem gondolhatok csak magamra.

Ildi:

Nem lehet, pedig annyira szépek, de látom Juci is szemezik vele, úgyhogy neki meghagyom.

Erre odalép Pisti:

Hú, nagyon jól tud sütni ez a Kati. Jucinál és Ildinél úgy tűnt egy pillanatig, hogy vennének, de mégsem tették, biztos tele vannak már. Kár lenne ezért a sütikért, és mit szólna a házigazda, ha nem ennénk meg az összeset, biztos azt hinné, hogy nem ízlik nekünk. Akkor én elveszem az utolsót.

Mi történik ezután? Ildi és Juci úgy érzik, hogy előlük vették el a sütit, pedig ez nem igaz, mert mindkettejüknek megvolt a lehetősége ugyanerre, mégsem tették.

Nem kell elnézést kérni

A pénz is ilyen. Nem kell elnézést kérned, ha elveszed a tálról, és akkor sem, ha neked több jutott, mint másnak. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy többet vegyen el a „sütis tálból”, általában mégsem teszik.

Rossz feltételezés, ha azt hisszük, hogy a többiek előlünk vették el, vagy mi vesszük el mások elől. Ha emiatt kevesebb sütit eszünk, az csak a mi felelősségünk. Ráadásul a pénznél nincs olyan, hogy utolsó, hiszen mindig marad belőle, mert egyfajta örök körforgásban áramlik – kiapadhatatlan.

Ezt a felfogást hívják bőségtudatnak. Azt, hogy tudod; nem lehet elvenni tőled sem a pénzt, sem a lehetőségeket, sem a sikert, hiszen mindig és újra jut belőle, akár mindenkinek. Már aki kinyújtja érte a kezét.

Azért gondoljuk végesnek a pénzt, mert a végtelent az emberi elme nem tudja értelmezni. A pénz áramlik, csak az a kérdés, kinek a kezén mennyi megy keresztül belőle. És egyéni szempontból ez nagyon nem mindegy.

 

(A cikk lejjebb folytatódik.)

50% kész

 

Unod, hogy egy helyben toporogsz, és nem nőnek a bevételeid?

Reggel hattól, este nyolcig megállás nélkül csak dolgozol - mégis úgy érzed, hogy semmi értelme sincs? Meddig akarsz még így élni? Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor olvass el a 77 lépés a gazdagság ösvényén könyvből ingyen 11 fontos fejezetet!

Mennyit veszel el belőle?

Tudom, most azt mondod, hogy „de én egy munkahelyen csak pici szeletet vehetek el erről a tálról, nem fog holnap több „sütit” adni a főnököm csak azért, mert én a bőségtudatot elhittem neked”.

Ez így van, de ne feledd azt, hogy a tálról azért veszel el mindig ugyanannyit, mert ebben egyeztél meg a főnököddel. Ám kiléphetsz a munakhelyedről, és kereshetsz másikat, ahol többet kapsz, vagy elkezdhetsz vállalkozni, ahol lehetőséged lesz ennél sokkal többet is elvenni a sütis tálról, ha ügyesen végzed a munkádat.

Tény, hogy mindkét esetben meg kell dolgozni érte, mert nem adják ingyen, ám a lehetőséged ott van, hogy megszerezd. De ha lemondasz róla, és más veszi el a te kinézett részedet, nem okolhatod őt ezért!

Csak egy kérdés maradt: mennyit kérsz belőle?

Csak egy kérdés maradt: mennyit kérsz belőle?

Hol marad az igazság?

Igazságtalannak tűnik, hogy egyes munkákért többet fizetnek, másokért kevesebbet. Ezen azonban nem lehet változtatni, egyszerűen azért, mert így műkődik a világ. Az igazság csak a mi fejünkben létezik, ám a fizikai valóságunk törvényei mást diktálnak.

Van tehát munka, amiért többet, és van, amiért kevesebbet fizetnek. Ez nem azt jelenti, hogy ha például tanár vagy, akkor mindent dobj el, és tanulj ügyvédnek vagy programozónak, hanem azt, hogy lehet másképp is eladni a tudásodat és a képességedet.

A piros vagy a kék bogyót választod?

A piros vagy a kék bogyót választod?

Vállalhatsz magántanítványokat élőben vagy Skype-on, készíthetsz e-learning tananyagokat a szakterületeden, amely árait már te szabod meg. Akár magántanfolyamokat is indíthatsz, nem csak nyelvtanárként – oktathatsz biólogiát például orvosi egyetemre készülőknek is.

Az, hogy ma mennyit keresel egy munkahelyen egy dolog, az pedig egy másik, hogy más formában elkérhetsz-e érte többet. Igen, ehhez sokat kell tanulni az üzleti folyamatokról, ki kell lépned a komfortzónádból, és rengeteg más területbe kell beletanulni – kivéve, ha ugyanabban a helyzetben akarsz maradni, amelyben most vagy.

Dönthetsz úgy is – viszont akkor nem elegáns másokat okolni azért, mert te hagytad ott a tálon a sütiket, ők pedig megették.

Hogy tetszett a cikk?

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 1 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.

Ezt mondták mások:

Takáts Zsófia

2019. szeptember 2., 08:30

Ebbe így soha nem gondoltam bele, pedig tényleg így van.