Nagyon sokféle vállalkozás létezik, de mi az, amelyiket minden igazi(!) megteremt és biztosít? Válasz a cikkben!
Ha igazi vállalkozó vagy, akkor nem csak egy újabb munkahelyet, egy csini mókuskereket teremtesz magadnak, amit egész életedben dupla annyit tekerhetsz.
Ne ess abba a hibába, amit sokan elkövetnek; csak kényszerből csinálnak egy egyénit, mert számlára fizet ki a főnök, vagy mint például a fodrászok, akiket szinte soha sehová nem jelentenek be. Ha vállakozol, teremtsd meg annak a feltételeit, hogy te magad legyél az időd és az energiád ura, ne függj másoktól. Ha most mégis így van, tegyél ellene!
Egy dolog van, amit minden igazi vállalkozás biztosít neked: azt, hogy szabad leszel! Nem azt mondom, hogy nem kell többé dolgoznod, vagy el is felejtheted az egészet az már nagyon magas szint. De szabad lehetsz a döntéseidet, az időbeosztásodat, és sok minden mást tekintve.
Én soha akkora szabadságot nem tapasztaltam, mint miután elkezdtem vállalkozni, és ez kitartott a legnagyobb sikerben és a legnagyobb mélyponton is: az érzés, hogy szabad vagyok. Sajnos ezt manapság nagyon sokan alulértékelik, és a környező világ is úgy kezeli a szabadságot, mintha valami másodlagos dolog volna.
Hogy miért? Mert a legkönnyebben lemondunk róla. Hiába a sok szabadságjogi aktivista, ha az emberek szinte várják, hogy eldobhassák maguktól a szabadságot.
A társadalmunkban szinte mindennek van előírt, íratlan, kimondott vagy kimondatlan szabálya, de ide tartoznak még a szokások és a nevelés minden formája is.
Ne érts félre, nem vagyok anarchista, sok szabályt jónak és nélkülözhetetlennek tartok ahhoz, hogy ne legyen zűrzavar. Ám rengeteg köztük a felesleges is, és ezek szinte mind a kimondatlan, íratlan szabályok között vannak.
De miért kellenek szabályok az embereknek, még olyan helyzetekben is, amelyekben szabadon dönthetnének?
Az emberek többsége fél, hogy rosszul dönt: fél felelősséget vállalni. Nem tudja a jó választ, és úgy gondolja, ha a többi embert követi, vagy az íratlan szabályok mentén él, akkor nem lesz baj. Felmentést ad magának a döntés alól.
Pedig már önmagában akkor is egy döntést hoztál, ha másokat követsz; akkor is van felelősséged, ha másokra hallgattál, amikor meghoztál egy választást, legyen az bármilyen apró vagy jelentéktelen is. Tény, hogy gondolkodás nélkül követni másokat sokkal egyszerűbb, de megvan ennek az ára.
Ezért van az, hogy sokszor nem tudjuk, mit miért teszünk. Nincs rá észérvünk azon kívül, hogy az anyám, apám, szomszéd, Gipsz Jakab is ezt tette.
Már egészen korán elkezdjük ezt. Nem arra gondolok, amikor anyu nem engedte fahusánggal elpáholni a hugicát ☺, vagy elzavart iskolába, miután kijelentetted, ha ma már inkább nem mész be. Az iskolában sem az volt a legnagyobb baj, hogy a felnőttek, vagyis a tanárok megmondták, mit tegyél – sokkal inkább az, hogy a gyerekek közül is így tett néhány.
Ha visszaemlékszel, voltak vezetők a diákok között, akik megmondták, milyen ruhában járj, melyik tanárt szeresd, melyiket ne, melyik legyen a kedvenc bandád, mit gyűjts, vagy éppen azt, hogy mikor melyik társatokat kell terrorizálni. Szóval tulajdonképpen mindent, ami az osztály társadalmi életét alakította.
Egy külső személynek általában láthatatlanok voltak ezek a törvények, de ettől még nagyon is léteztek. Ha vétettél ellenük a legapróbb dologban is, pillanatok alatt kívül találtad magad a klikken, és egyedül lenni egy osztályban az a társadalmi halállal volt egyenlő. Ebből kikerülni pedig szinte lehetetlen volt.
Mivel ebben szocializálódtunk, nem véletlen, hogy a legtöbb munkahely is így működik. Sokszor nem a főnökök vagy a tulajdonosok alakítják ki ezeket az íratlan szabályokat – általában mindenhol van néhány „lelkes” ember, aki megteszi helyettük. Ugyanúgy igaz itt is: ha peremre kerülsz, jaj neked – csak itt még nagyobb a tét.
Jelenet egy… munkahelyről
Sajnos sokszor kinevezik a ranglétra legalsó fokán lévő embert úgynevezett omegának. Az omega a farkasfalkában a leggyengébb farkas, akit a többi farkas rendszeresen bánthat és bánt is. Ritkán ölik meg, általában csak annyira bántják, hogy még ne essen komolyabb baja. Szükségük van rá, mert így kiélhetik rajta az agressziójukat, fenntartva a vadászösztönt és a megfelelő agresszivitás-szintet. Azért is fontos mindegyikük számára, hogy életben maradjon, mert semelyik másik nem akar az új omega lenni.
Nem egy munkahelyen van ilyen omega, és ha az illető elmegy onnan, akkor a többiek megkeresik a leggyengébbet, és őt nevezik ki annak. Én ugyanígy lettem omega egy cégnél: miután az addig szekált társam elment, megörököltem tőle ezt a posztot. Mindig csak annyira bántottak, hogy még másnap is bemenjek dolgozni, de mindig egy kicsit tovább haraptak, újabb határig mentek el. A végére majdnem idegösszeroppanásom lett, ami több órás sírógörcsbe torkollott. Soha senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje.
Amikor rájöttem, hogy a munkahelyek ugyanúgy működnek, mint az iskolák, csak még inkább megmondják, hogy mit gondoljál (és ha nem teszel ennek eleget, az az állasodba kerülhet), és ha megpróbálsz ennek megfelelni, ahogy én is tettem, szépen lassan „kicsinálnak”. Eldöntöttem, hogy ezt a rabságot soha többé nem akarom újra felvenni. Ha a magad ura vagy, soha többé nem tudják megmondani, hogy mit gondolj, és bizonyos általános szabályokon törvényeken túl azt, hogy mit és hogyan tegyél.
Ezt nyered minden igazi vállalkozással. 365 napot minden évben, amikor nem kell résztvenned ezekben a kisded játékokban. Egy – nagyon komoly! – stresszfaktorral kevesebb van jelen az életedben. Ez ma nem kis dolog.
A mai világban a szabadságot nem osztogatják. Nem az a szabadság, hogy bizonyos határok között (ha van rá lehetőség persze ) eldöntheted, hogy melyik mókuskereket tekerd. Az a szabadság, ha azt döntheted el, ezt a munkát most el akarom-e végezni, vagy nem. Vagy egyáltalán, mi az, amit szívesen csinálnék?
Ehhez nem kell milliomosnak lenni, bár valóban ők azok, akik olyan szinten függetlenedhetnek a pénzszerzés kényszerétől, hogy átélhetik a teljes szabadságot. De legalább részben szabad lehetsz, ha kitolod ezeket a határokat, és egyrészt függetleníted magadat a kicsinyes, munkahelyi hatalmi játszmáktól, másrészt az idődet valamilyen szinten magad oszthatod be.
Apróságnak tűnik? Életminőség szempontjából vízválasztó. Hiszem és vallom, mert megtapasztaltam, hogy a vállalkozás ugyan nagyobb felelősséggel, és előfordulhat, hogy néha komoly anyagi nehézségekkel jár, mégis megteremti a szabadságot az életedben.
Megízlelheted azt, ami csak keveseknek jár, és a sokaság számára talán már csak egy kósza emlékfoszlány a múltból, amit csak úgy emlegetnek, hogy „boldog gyerekkor”.
Ha vállalkozol vagy vállalkoznál, neked mi (lenne) a legfontosabb? Írd meg hozzászólásként, mert érdekel a véleményed!
Ez a könyv arról szól, miként tudod kihozni magadból azt a személyt, aki gazdaggá tesz. Most itt az esély, hogy olyan életet építs fel magadnak, amelyről eddig csak álmodtál!
VOIZ-előfizetőknek ingyenes!
Kérlek oszd meg velem, hogy melyik két-három téma érdekel a legjobban az alábbiak közül!