Mi az áldozatmentalitás, és hogyan hagyd magad mögött?

Szerző Írta: András
2020. február 1.
Olvasási idő: 4 perc
Nincs kedved elolvasni? Itt meghallgathatod az egész cikket!

Mi, magyarok nagyon jók vagyunk benne. És nagyon elrontjuk vele a saját életünket. Hogyan lehet örökre kijönni belőle?

Nem mindig alakul úgy az életünk, mint szeretnénk, igaz? Nem jön össze, amit terveztünk, tönkremegy valamink, vagy egyszerűen csak összecsapnak a hullámok a fejünk felett.

A sorsod múlik azon, miként dolgozod fel a kudarcokat. Mit vonsz le ilyenkor tanulságként? Miként látod az életedet? Milyennek látod a jövődet?

Sokan beleesnek ilyenkor az áldozatmentalitás csapdájába. De mit jelent ez pontosan?

Nézd meg az alábbi kijelentéseket, és szerintem egyértelmű lesz a kép. Nem tudnám jobban körülírni.

  • „Még az ág is engem húz!”
  • „Minden összeesküdött ellenem.”
  • „Ugyan! Neked könnyű.”
  • „Nem lehet megtenni, mert akkor ez és ez történik!”
  • „Álmodik a nyomor.”

Tedd a kezedet a szívedre: talán Te is részese voltál néha az áldozatmentalitásnak?

Bevallom, én évekig áldozatmentalitású voltam. A pályám kezdetén, amikor egy húzósabb munkahelyre kerültem, és kilátástalan robotnak ítéltem meg az életemet, haragudni kezdtem az egész világra. Hogy miért nem jobb hely. Hogy miért kell szenvednie benne az embereknek. Hogy miért kell az egész életünket munkarobotként egy mókuskerékben leélnünk ahhoz, hogy ne kopjon fel az állunk.

Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem kell. Ezt az utat csak én választottam. Hogy miért? Mert nem ismertem ennél jobbat. Ezt hoztam otthonról, ezt láttam a környezetemben, és elképzelni sem tudtam, hogy lehet más az életem.

Egy idő múlva megértem arra, hogy kilépjek az áldozatmentalitásból, és a kezembe vegyem a gyeplőt. Vállalkozást alapítottam, és másodállásban kibrusztoltam, hogy felmondhassak a munkahelyen, és egy más életbe kezdjek bele.

De ehhez az kellett, hogy örökre magam mögött hagyjam azokat a negatív sémákat, amik az áldozatmentalitású emberekre jellemzőek. Ők:

  • Állandóan panaszkodnak.
  • Másokat hibáztatnak a legapróbb tévedésük beismerése helyett is.
  • Saját életük nehézségeit a körülményekre fogják.
  • Embereket vagy csoportokat neveznek meg, akik miatt szenvednek (politikusok, gazdagok, kisebbségek, főnök, kollégák, család stb.).
  • A kötelező feladatokon kívül egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe a céljaik eléréséért.
  • Tehetetlen, sorsán változtatni képtelen embernek érzik magukat.

Senkit sem ítélt a sors arra, hogy áldozat legyen. Ez az emberek túlnyomó része számára csak választás kérdése. Te is dönthetsz úgy, hogy magad irányítod az életedet, de úgy is, hogy annak csak elszenvedője vagy.

De sose feledd azt, hogy az élet egy vászon, és mindenki kezében ott van az ecset. Ha a vászon üres marad, azért nem a vászon a hibás. Sokkal inkább az történt, hogy amíg más festeni kezdett, Te nem.

Az élet nem jutalmaz, és nem büntet. Cselekedeteinknek vannak következményei, és ha változtatunk a tetteinken, nagy eséllyel megváltozik a jövő is. Egészen apró lépésekkel is elindulhatsz, hogy aztán a végére hétmérföldes bakancsot húzhass a lábadra. Csak rajtad múlik. Senki sem fogja megtenni helyetted, de nem is fog megakadályozni benne – ha nem hagyod.

Egy hindu bölcsességgel, Szvámi Sivananda orvos és tanító szavaival zárom ezt a blogbejegyzést, ami úgy gondolom, mindennél szebben összefoglalja azt a lehetőséget, amit az élettől kaptunk. Lehetőséget, de egyben felelősséget is. Így hangzik:

Ültess el egy gondolatot, lesz belőle egy cselekedet,
ültess el egy cselekvést, lesz belőle egy szokás,
ültess el egy szokást, lesz belőle egy jellem,
ültess el egy jellemet, lesz belőle egy emberi sors.

Felszabadító érzés, hogy az életünket saját magunk írjuk, és nem a körülményeink. Ne félj kezedbe venni a gyeplőt, mert ezzel megváltod a jövődet!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.