Íme az önbeteljesítő jóslat tudományos magyarázata

Szerző Írta: Maja
2020. április 1.
Olvasási idő: 7 perc

„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” - mondta Henry Ford. De mi az alapja ennek az igazságnak?

Tény, hogy már a nagy autógyáros idejében is végeztek ehhez hasonló kutatásokat, ám a Pygmalion effektust (vagy más néven Rosenthal effektust) csak 1968-ban fedezték fel.

R. Rosenthal és L. Jacobson a híres amerikai Harvard Egyetemen a kísérletük során egy iskolában felmérték a gyerekek képességeit, majd véletlenszerűen kiválasztottak néhányat közülük, akikről a tanáraiknak azt mondták, hogy „kimagasló potenciál rejlik bennük”.

Aztán megfigyelték, hogy ezek a tanulók jobban teljesítettek, és többet fejlődtek a társaiknál a tanév végére, ráadásul sokkal jobb eredményeik is lettek náluk.

Mi ennek a magyarázata?

A két tudós szerint a kiválasztott diákokban a tanáraik sokkal jobban hittek, mint korábban, hiszen azt mondták nekik, hogy ezek a gyerekek a felmérések alapján sokkal többre képesek.

tanar-kulonora

Ez azt jelenti, hogy a tanárok szubjektív véleménye sokkal jobban befolyásolta a tanulók eredményeit, mint azt bárki gondolta volna.

Ezt a kísérletet aztán többször, többféleképpen is megismételték, és mindig ugyanazt az eredményt kapták: azok a diákok jobban teljesítettek és többet fejlődtek, akiket sokra tartottak a tanáraik.

Ezt a jelenséget nevezték el Pygmalion effektusnak: amikor eredeti képességeinknél többet teljesítünk, mivel a környezetünk jobbnak lát minket annál, amik eredetileg voltunk.

De miért Pygmalion?

A görög mitológia szerint Pygmalion Kypros királya volt, és sokáig volt nőtlen. Hófehér elefántcsontból egy gyönyörű női szobrot faragott ki, ami olyan szép volt, amilyet még nem volt a Földön.

Azonnal bele is szeretett. Úgy viselkedett vele, mintha igazán a kedvese lett volna – csókolgatta és ajándékokkal halmozta el.

Afrodité istennőtől azt kérte, hogy életre keljen a szobor, és az istennő teljesítette a kívánságát.

Ennyit számíthat a környezet

Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen környezetben mozgunk, hogy kik vesznek körbe bennünket (és mit mondanak nekünk).

De az is számít, hogy mit nézünk, olvasunk, hallgatunk. Minden befolyásol minket, még ha nem is tudunk róla.

Ezt magamon is megfigyeltem. Egy coach, akit életemben először láttam, azt mondta nekem, hogy bátor vagyok, pedig szinte semmit sem tudott rólam.

Annyira sokat számított ez az egy mondat, hogy azóta sokkal több embernek merem megmutatni az írásaimat, és kezdeményezőbb lettem.

Sajnos viszont a Pygmalion-hatás ellenkezője is érvényes. Ha valaki azt mondja rád, hogy hülye vagy valamihez, akkor nagyon valószínű, hogy tényleg rosszabbul teljesítesz abban.

A „hármas rajz”

Még gyerekkoromban kipróbálták rajtam is. Az egyik osztálytársam a rajzomra azt mondta, hogy hármast fogok rá kapni. Nyilván a tanár nem tudta ezt, de tényleg közepes osztályzatot adott nekem.

Miért? Mert elhittem a károgást, és feladtam, nem dolgoztam tovább a rajzon – igaz ezt tudatosan nem ismertem volna el soha.

Szóval amikor úgy érzed, hogy nehézségeid vannak, sokszor mondd el magadnak, hogy „Meg tudom csinálni!”

Soha ne engedd, hogy mások döntsék el helyetted, hogy te mire vagy képes! Sokkal több van benned annál, mint amit elhiszel magadról.

Száz meg száz sportoló, üzletember és tudós bizonyította be, hogy az, hogy mit gondolnak magukról, tényleg rengeteget számít.

Szó szerint a semmiből lettek nagyok, csak azért mert saját maguk vagy egy közeli barátjuk, edzőjük, hozzátartozójuk hitt rendületlenül bennük, és biztatta őket!

A végén olvasd el egy híres magyar sportoló történetét, amit ő maga mondott el. Kíváncsi vagyok, kitalálod-e, kiről van szó!

(A végén természetesen elárulom.)

Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.
 
Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. […] Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.
 
A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
 
Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban.
 
Ez ez én tehetségem.

Talán kitaláltad, talán nem, nem volt egy könnyű feladvány.

A megfejtés Benedek Tibor, aki háromszor volt olimpiai bajnok a magyar vízilabda-válogatott tagjaként, és 2013-ban világbajnoki aranyéremig vezette a csapatot már szövetségi kapitányként.

A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején Magyarország és a világ egyik legismertebb, legjobb vízilabdázója volt.

Rengeteg hazai elismerése mellett az úszósport Hírességek Csarnokába (International Swimming Hall of Fame) is beválasztották.

Hittek benne, vagy hitt magában, de az eredményei önmagukért beszélnek.

Te is elérhetsz kimagasló sikert abban, ami érdekel és motivál, csak ne hallgass a károgókra!

Ne hagyd elbizonytalanítani magad. Menj előre az úton, és hidd el, hogy a sikereid igazolni fognak téged.

Lépj be az Álomharcos Klub nevű Facebook-csoportunkba, ahol a Pygmalion-hatást tudod kamatoztatni! Együtt többre vagyunk képesek, pláne ha biztatjuk egymást!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.