Hogyan törj ki a szegénységből? Egy tanulságos előadás

Szerző Írta: RapidUni
2018. augusztus 29.
Olvasási idő: 42 perc

Dél-Afrikában hasonlóan gondolkodnak a pénzről, mint nálunk. Douglas Kruger mesél arról, hogy mennyire meghatározza a hozzáállásunk az anyagi bőségünket.

Douglas több mint féltucat sikeres üzleti könyv szerzője, és Afrika-szerte jól ismert előadó. Néhány évvel ezelőtt tartott egy tréninget az egyik helyi egyetemen, amit (ha jól tudsz angolul) mindenképpen érdemes meghallgatnod, mert nagyon jól összefoglalja azokat az előítéleteket és negatív gondolkodási sémákat, amelyek nehézzé teszik, szélsőséges esetben akár meg is akadályozzák azt, hogy örökre magunk mögött hagyhassuk a szegénységet.

Itt elolvashatod az előadás lefordított változatát, amelyet az ő engedélyével írtam meg, és tettem fel a weboldalunkra. Bár elsőre kicsit hosszúnak tűnhet, vegyél magadhoz egy kávét vagy teát, akár némi ropogtatnivalót is, hogy elmerülhess a nem mindennapi gondolatokban. Hidd el, megéri!

Innentől Douglas Krugeré a szó.

A Ferrari és a Volkswagen Golf esete

A piros Ferrari még épen és szépen

A piros Ferrari még épen és szépen

Üdvözlök mindenkit, nagyon örülök, hogy itt lehetek. Néhány héttel ezelőtt olyasmit láttam, ami nem minden nap történik meg: egy Ferrari és egy Volkswagen Golf ütközött össze. Arra érkeztem oda, hogy a Golf az út egyik oldalán áll, kicsit rövidebb állapotban, mint ami normális, a másik oldalon pedig egy eredetileg fénylő, piros Ferrari, szintén alaposan összenyomódva.

Amikor egy ilyen eset mellett haladsz el, belegondolsz abba, hogy micsoda szerencsétlen nap ez egy tehetős embernek. Megálltam az út mentén, és kitettem a Facebookra egy rövid kommentet, amelyben az állt: „Adózzunk a Ferrari emléke előtt, amely már soha többé nem fog százra gyorsulni három másodperc alatt.”

A reakciók, amelyeket erre a posztra kaptam néhány barátomtól, elgondolkodtatóak voltak. Nem azt mondták, hogy micsoda kár, micsoda veszteség, hanem azt, hogy:

Megérdemelte. Úgy kell neki!

És egyre csak jöttek a gyűlölködő kommentek, például: „Hogyan vezethet ez az őrült így?” „Ezek az utak nem erre valók!” „Biztos részeg volt!” Egyvalaki közel állt ahhoz, hogy egyenesen lepedofilozza a Ferrari vezetőjét.

Térjünk vissza kicsit az eredeti posztra. Az egyetlen információ, amit a Facebook-ra kiraktam az, hogy történt egy baleset egy VW Golf és egy Ferrari között – nem több. Nem tudjuk, ki volt a hibás. Nem tudjuk, hogy nem a Golf vezetője csinált-e valami butaságot, vagy nem egy kutya szaladt-e át az úttesten, előidézve a balesetet.

Az az érdekes, hogy egy olyan hitrendszer került a felszínre, amiről a legtöbbünknek tudomása sincs. Ez az előítélet a gazdagokkal szemben.

A láthatatlan megbélyegzés

Ez nagyon érdekes. Ebben a teremben ugye mindannyian azért tanulunk és dolgozunk, hogy felépítsük a karrierünket, hogy aztán jól megfizessenek bennünket. De kérdezek valamit: Lehetsz-e úgy jómódú, hogy közben megveted a jómódú embereket? Ez egy saját magadat korlátozó gondolat, és éppen ez az, ami az utadban áll. Egy hit, amely észrevétlenül vándorol generációról generiácóra.

Jeremy Clarkson mondja, ha valaki az USA-ban egy embert lát, aki egy Bentley-t vezet, a következőt gondolja: „Egy nap én is ilyenben fogok ülni.” A briteknél ez másképp van. Ott, ha valaki meglát egy másik embert a Bentley-ben, ezt mondja magában: „Egy szép napon kiszállsz majd te abból!” Elég vészjósló mondat, nem igaz?

Sokan így gondolunk a gazdagokra

Sokan így gondolunk a gazdagokra

Ez azért érdekes, mert itt, Dél-Afrikában évtizedek óta igyekszünk megtörni a rasszizmussal kapcsolatos előítéleteket. Ez az, amit már régóta óta adunk át egyik generációról a következőnek. De közben nem figyelünk arra, hogy egy másik előítélet is jelen van – éppenséggel az, amit a gazdag emberekről gondolunk. Mindannyian szeretnénk elérni célokat, egy bizonyos életszínvonalat, ugyanakkor feszélyezve érezzük magunkat, amikor a pénzről vagy gazdag emberekről esik szó. Azt gondoljuk róluk, hogy nyilvánvalóan gonoszak, egyenesen az ördögtől valók.

Nézzük meg, hogyan alakultak ki ezek a gondolatok, majd hogyan adták át azokat generációk óta az emberek, és miként állítanak meg téged abban, hogy elérd a céljaidat. Az a lényeg, hogy oldjuk fel, verjük ki a fejünkből, és szabaduljunk meg tőlük, hogy ténylegesen el tudjuk érni a céljainkat, és mindazt a sok jót az életben, amit Isten szánt nekünk.

Menjünk vissza két nemzedéket a családomban a nagymamámig – ő egy angol nemesi kúriában dolgozott Manchesterben. Az alapszitu az, hogy van ez a ház, és a benne lakók két csoportra oszlanak: vannak a tulajdonosok, akik az emeleten élnek – egyfajta előkelőségek Nagy-Britanniában – , és vannak azok, akik odalent, a földszinten laknak. Ők látnak el mindent; főznek, takarítanak, mosnak – tehát ők a személyzet.

Szobalány a múlt század elején

Szobalány a múlt század elején

Az én nagyim egy ilyen kúriában élt, de nem a fentiek közé tartozott, hanem azok közé, akik odalent laktak. Egy szobalány volt, aki tisztán tartotta a kúriát. Láttál már képet arról, hogyan öltözködtek ők akkoriban? Volt nekik egy szobalány ruhájuk kicsi köténnyel, és egy kis tollseprű a kezükben. Ma már inkább szexisnek látjuk, de ez akkoriban persze egyáltalán nem volt vidám dolog.

Ő egy olyan nő volt, aki pirkadattól alkonyatig hihetetlenül keményen dolgozott. Aki többet görnyedt, mint amennyit állt. Kezein csak bőrkeményedéseket láttál volna. És a legfontosabb: ő volt az a nő, akinek nem volt szava az előkelőségek előtt, mert ha visszagondolunk, akkoriban az alacsony társadalmi rétegekbe tartozóknak, pláne a nőknek csöndben kellett maradniuk: „húzd meg magad, te csak egy fogaskerék vagy a gépezetben. Nem is akarjuk tudni, hogy létezel, csak az a fontos, hogy a munkádat elvégezd” – és ez a gondolkodás öröklődött nemzedékről nemzedékre.

Ami különösen érdekes, hogy miután apám világra jött, majd cseperedni kezdett, a nagymamám a legjobb tanáccsal próbálta ellátni, amivel csak tudta a munkáról, a jólétről, és egyáltalán arról, hogyan találja meg helyét a világban. Sokat gondolkodott, míg végül rábukkant a válaszra, és a tanácsa a következő volt:

Fiam, szerezz valami mesterséget, és akkor soha nem halsz éhen.

Nagyon sokan hallottunk már ehhez hasonló tanácsokat. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs a szakmákkal. Lehetsz vízszerelő, és lehet belőled nagyon tehetős vízszerelő. De térjünk csak vissza a mondat második felére!

Azt mondta volna a nagymamám: „Így beteljesítheted azt a sorsot, amit Isten szánt neked” vagy „Így csodás életed lesz, jómódúvá válhatsz, és elérheted a céljaidat”?

Nem! Hanem azt, hogy „Így soha nem halsz éhen”.

Ez egy kétségbeesésből született gondolat, és ezt adjuk tovább generációról generációra. A legfurcsább az, hogy egyáltalán nem is vesszük észre.

Amikor halljuk ezt a tanácsot, azt hisszük, hogy helyes, és ez a normális. Nem akarom bántani a nagymamámat, mert azt tette, amit tudott, a számára elérhető legjobb ötletet adta anélkül, hogy tudta volna, ezzel milyen kárt okoz a jövő nemzedéknek.

Gyár valahol Britanniában

Gyár valahol Britanniában

Nézzük meg ezt az épületet, amit kivetítettem magam mögé. Ez egy ipari forradalom után épült gyár, nagyjából 100-120 évvel ezelőttről. Milyen épület van ma, ami nagyon hasonlít erre? Úgy van, az iskola!

És itt egy érdekes gondolat: az iskolákat az ipari forradalom idejéből származó módszerekkel működtetik. Gondoljuk csak végig! Miután elvitted az iskolába a gyerekeidet – vagy téged vittek oda gyerekként, felsorakoztatnak libasorba, majd a műszakvezető… akarom mondani a tanár… megfújja a sípját, vagy csenget, és mindenki szépen sorban bemegy a maga munkaállomásához. Leül a kis padjába, és aztán dolgozik X órán keresztül, amíg a műszakvezető, akarom mondani a tanár meg nem fújja a sípját vagy nem csenget. Ekkor előveheted a tízórais dobozodat, ehetsz egy kicsit, majd amikor újra megszólal a csengő, vissza kell menni a munkaállomáshoz, és dolgozni tovább. Pontosan így működtek a gyárak az ipari forradalom idején.

Miért? Mert emberi fogaskerekeket gyártottunk a rendszernek – és a mai napig ezt tesszük. Nem arról van szó, hogy pikkelek az iskolákra, nem azt akarom kihozni ebből, hogy az iskolákat rosszul működtetik. A lényeg a számunka láthatatlan gondolkodási séma: arra nevelnek, hogy egy mára teljesen elavult szemlélet szerint gondolkodjunk és cselekedjünk.

A régi világ azt mondta, hogy legyél egy porszem a rendszerben, illeszkedj be, húzd meg magad. Ha tökéletes fogaskerék vagy, akkor kapsz egy pici pénzt a nap végén, és hazamehetsz. Ez a gondolkodás szegénységben fog tartani!

Szóval milyen alternatívák vannak? Ez az, amit elmondok ma nektek.

Mi van a talicskában?

Ezt a gondolkodást leginkább egy talicskás példával tudom szemléltetni. A szülők egyszercsak odaállnak eléd, és azt mondják:

Fiam/lányom, fiatal és erős vagy, menj ki a világba pénzt keresni. Elmondom, hogyan tedd ezt: fogd a talicskát, pakold tele téglával, és ha egy órán át tolod, kapsz érte egy ezrest. Ha még egy ezrest szeretnél, akkor újra fogd meg a talicskát, és told még egy órán keresztül.
Mi van a te talicskádban?

Mi van a te talicskádban?

Azt gondoljuk, hogy az egyetlen módja, hogy pénzt keressünk, hogy órabérben dolgozunk. Szerzünk egy állást, és kiszolgáltatottá válunk a főnökünknek. Ha minden nap órabérben dolgozol, minden egyes nap tolod a talicskádat órákon keresztül, azzal egy borzalmas folyamat veszi kezdetét.

Egyszercsak azt veszed észre, hogy már nem engedheted meg magadnak az autót, gondok támadnak a gyerekeid körül, mert nincs elég pénz taníttatni őket. Nem telik a számlákra, a törlesztőrészletekre, stb.

Mit teszel ekkor?

Abból a gondolkodásból merítkezel, amit kaptál otthonról, és azt kérdezed; mit tehetek, ha nem elég a pénz, amit keresek? Elviszem a talicskámat egy újabb körre, másodállásban, éjszaka, hogy több pénzem legyen. Ez a fajta gondolkodás tart szegénységben egész családokat generációkon keresztül!

Ha csak egyetlen dolog marad meg neked a mai előadásból, akkor az legyen, hogy ne kösd a megkeresett pénzed mennyiségét a ledolgozott órák számához. Válaszd el a kettőt egymástól! Máris elmondom, hogyan tedd ezt meg.

Tehát amíg úgy gondolkodunk, hogy X ledolgozott óra X mennyiségű pénznek felel meg, komoly bajban vagyunk – mert emberként mindenkinek erősen limitált az ideje. Egy nap csak kevés órából áll. A gazdag ember megoldása erre a következő: „Borítsd ki a téglát, és hagyd ott a fenébe! Helyettük aranyrögökkel töltsd meg a talicskádat.”

Más szavakkal élve: hogy megemeld a pénz mennyiségét a ledolgozott óráid után, a munkád értékét kell megnövelned. Több pénzt keress egy óra alatt, ne pedig több órát dolgozz a több pénzért! Magától értetődik a kérdés: hogy a fenébe csináld ezt meg? Több megoldás is van rá.

Mert mit tanítanak a családjaink a munkáról, a vagyonról, egyáltalán arról, hogyan működik a gazdaság? Szeretném megint leszögezni; nem azt mondom, hogy ártani akarnak nekünk ezzel, mert ők a lehető legjobbat akarják – abból kiindulva, amit nekik mondtak annak idején. Csakhogy eközben a világ megváltozott.

Miket tanítanak nekünk?

Nem maga a kemény munka fontos: mindig az eredmény

Nem maga a kemény munka fontos: mindig az eredmény

„Dolgozz keményen!”

Ezzel alapvetően semmi baj nincs, én is hiszek a kemény munkában, de a cél végső soron az, hogy pénzt keressünk, nem? Nem maga a kemény munka. És ez nagyon nem mindegy.

Némely cégnél egyszerűen elájulnak tőled, ha azt látják, hogy keményen dolgozol. És ehhez nem is kell hatékonynak lenned. Tehát mit csinálnak az emberek: eljátsszák, hogy ők mennyire keményen dolgoznak – milyen sokat túlóráznak, akár hétvégén is, hogy ott vannak minden egyes meetingen – de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is végzik a feladataikat. Csak mutatják, hogy milyen keményen dolgoznak. Ez a különbség.

„Törekedj a biztonságra!”

A vagyonos emberek állandóan kockázatokat vállalnak. A középosztály és a náluk szegényebbek viszont egyáltalán nem kockáztatnak. A minap hallottam egy gondolatot, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből: a középosztálybelieket egyszerűen megbénítja a bizonytalanság. A végletekig törekednek a biztonságra, és semmilyen kockázatot nem vállalnak.

És persze ez a gondolkodás azzal jár, hogy azt mondják: „Vállalj el egy biztosan fizető munkát, és hagyd, hogy mások gondoskodjanak rólad. Ahogy mindenki más is teszi.” Csak ha azt teszed, amit mindenki más, annyit is fogsz keresni, mint mindenki más. Ha a biztos utat választod, kevesebb pénzed lesz, mint azt a képességeid lehetővé tennék!

Recesszió és növekedés

A lehetőség a te kezedben van

A lehetőség a te kezedben van

Biztosan hallottatok a 2008-ban megkezdődött recesszióról, hiszen szinte minden újságban, tv-műsorban és blogban szó esett róla. Ami igazán érdekes ezzel kapcsolatban az az, hogy nem arról szól a dolog, hogy mi folyik kint a nagyvilágban: hanem arról, hogy mi történik itt fent, a fejedben.

Vannak például olyan előadók, akik úgy döntöttek, hogy válság van, és ennek eredményeképpen jóval kevesebb pénzt kerestek. Más előadók viszont – például az amerikai Randy Gage – úgy fogalmaztak: „A világ 2008-ban meghívót küldött arra, hogy részt vegyek a recesszióban, és én köszönettel visszautasítottam.” És ő például azt mondta, hogy sokkal jobb éve volt, mint azelőtt és azóta bármikor.

Mert hogy működik ez? Amikor azt mondják nekünk, hogy válság van, elkezdünk eszeveszetten spórolni, mert elhisszük, hogy kevesebben fognak vásárolni. Valójában erről nem győződtünk meg, csak elhittük, hogy így lesz. Vannak cégek, amelyek a legjobb periódusukat élték meg a gazdasági válság alatt, egyszerűen azért, mert nem hittek benne.

Ma megmutatok nektek 8 féle módot arra, hogyan alakítsátok át a gondolkodásotokat a munkáról és a vagyonról. Megígérem, hogy mindegyik roppant kellemetlenül fogsz hangzani! Nem azért jöttem, hogy elszomorítsam az embereket, de higgyétek el, ezek nagyon fontos gondolatok.

Leginkább azért, mert még mindig elavult dolgokat tanítanak nekünk a munkáról. A világ eközben változik, de mi a régi utat járjuk.

1. Ne utáld a gazdagokat

A vagyonos emberek megvetése valójában rólunk, nem pedig a gazdagokról árul el sokat. Van egy mondás, amit az én családom előszeretettel használt, és amikor kicsi voltam, nagyon nehéz körülmények között éltünk. Emlékszem egy télre, amikor nem volt áramunk, a helyi templom küldött nekünk segélycsomagokat – ráadásul egy elég gazdag környéken laktunk, így erősen kilógtunk a többiek közül. Nagyon durva olyasmin keresztülmenni, hogy mások etetik a családodat, mert a saját szüleid képtelenek rá. De ami a legérdekesebb abból az időszakból, az a nyelvezet, amit a szüleim használtak az ebédlőasztalnál.

Hallottad-e már azt a családodban; „hogyan él a felső tízezer”? Ugye? Amikor a gazdagokról beszélnek. Úgy beszélnek róluk, mintha valami más kasztba tartoznának. Azt szeretném, ha úgy tekintenél arra, ahol most állsz, és ahol a vagyon van, mintha az egy görbe volna: mert ha ez egy görbe, akkor képes vagy rajta feljutni egészen a céljaidig. De ha elhiszed ezt a „gazdag emberek egy más kaszt” szöveget, akkor a görbe eltűnik, és egy szakadékot találsz helyette.

És ha nem hiszed el, hogy eljuthatsz a görbe mentén valahova máshova, nem fogsz aszerint cselekedni, ami el is juttathat oda. A gazdaggá válás első lépése az, hogy elhiszed, miszerint lehetséges. Hogy a vagyonos emberek nem egy más kasztba tartoznak, csak feljebb állnak ezen a bizonyos görbén. Annyi a különbség, hogy többet tudnak nálad arról, mi hozza a pénzt, és hogyan érjék el azt, amit akarnak. És ez reményt ad neked, hogy te is megtanulhatod ezeket a dolgokat, és elérheted azt, amit ők. Tehát rosszat gondolni róluk inkább rólad árul el többet.

Gyakran gondoljuk a gazdagokról azt, hogy biztosan gonoszak és korruptak, keresztülgázolnak másokon. A Forbes magazin alaposan árnyalja a képet: azt vizsgálták meg, hogy a világ leggazdagabb emberei mennyit adakoznak. Az adatok azt mutatták, hogy a vagyonos emberek többet jótékonykodnak egy főre vetítve mindenki másnál. Tehát azt a vélekedést, hogy a gazdagok mindannyian sóherek vagy gonoszak, semmilyen statisztika nem támasztja alá. Természetesen köztük is vannak igazi seggfejek – és találkozni is fogsz velük – , de összességében ez egyáltalán nem jellemző rájuk.

2. Három dolog, ami nem igaz a pénzre

Először is, a pénz nem „minden bűn forrása”

Nem ez áll a bibliai idézetben. A következő van benne: „minden rossznak gyökere a pénz szerelme…”. Képzeld el, mi történik, ha az előző gondolat fészkeli be magát keresztény emberek, családok fejébe, és válik egyfajta megkérdőjelezhetetlen igazsággá, amelyet generációk adnak tovább egymásnak. „A pénz minden bűn forrása!” Tehát „ha több pénzt szeretnék, akkor rossz vagyok”. Képtelenség úgy meggazdagodni, hogy ebben hiszel! A kettő egyszerűen nem fér meg egymás mellett, és ki kell vernünk ezt a fejünkből, mert ez egy romboló félreértelmezés, ami különösen a vallásos emberek életét nehezíti meg.

Második: a vagyont nem kell szégyellni

Képes lennél-e gazdag lenni egyenes gerinccel? Ideje szembenézni a kérdéssel, hiszen mindannyian olyan pályán vagytok, amely által akár komoly vagyonra is szert tehettek. Hogy tudnád ezt kezelni? Milyen ember válna belőled addigra?

Nos a gazdagság önmagad felerősített változatát hozza ki belőled. Tehát milyen vagy te? Ha egy igazi szörnyeteg vagy, a sok pénztől csak egy olyan szörnyeteg leszel, aki többet tud ártani az embereknek. Ha viszont szívesen segítesz másoknak, gazdagként még többet tudsz tenni.

A pénzt tehát nem kell szégyellni. Mert ha mégis megtesszük, az sok mindent megváltoztat. A középosztály például soha nem beszél a pénzről mondjuk a vacsoraasztalnál. Arról beszél, milyen keményen dolgozik, de arról sohasem, hogyan kell pénzt keresni. Vagy elveszíteni. Egyáltalán semmit arról, milyen szabályok érvényesek a pénzre, a pénz kezelésére.

A vagyonos családoknál viszont erről esik szó, mert úgy gondolják, elég fontos ahhoz, hogy megtanítsák a gyerekeiknek. A pénzt nem szégyellni kell, hanem beszélni róla.

Három: a pénz nem véges

Nem egy olyan erőforrás, amiből mindig ugyanannyi áll rendelkezésre – tehát én elveszek innen, és akkor neked kevesebb marad ott. Nem így működik a pénz.

Egy barátom ügyvédnek tanult, és már végzett is. Hozzáment egy elég gazdag férfihoz, és a következőt mondta: „Nem nyitok ügyvédi irodát, mert akkor jó fizetést kapok, és ezáltal mások számára kevesebb pénz marad”. De ebben a legnagyobb jóindulata ellenére sincs igaza! Mert mit csinál így valójában? Nem tesz hozzá semmit az összértékhez, ami létrehozza azt a pénzmennyiséget, ami mindannyiunk számára rendelkezésre áll. A munka nem kiveszi a rendszerből a pénzt, hanem éppen ellenkezőleg: még többet ad hozzá. Ezért minél többen vállalkozunk, eladunk, hozunk létre dolgokat, annál több pénz lesz mindenki számára.

Kamatoztassátok a tehetségeteket, adjatok értéket az országnak, keressetek pénzt magatoknak – mert minél több pénz van nálad, annál több van összesen belőle a világon!

Kitartó munkával utolérték a nagy testvért

Kitartó munkával utolérték a nagy testvért

Ez azért is nagyon érdekes, mert más-más országokban másként gondolkoznak a pénz végességéről. Dél-Koreában tíz-húsz évvel ezelőtt például eldöntötték, hogy emelik az általános életszínvonalat. És mit csináltak? Megnézték, mi zajlik Amerikában, és elhatározták, hogy versenyre kelnek az autóiparukkal és a számítástechnikájukkal.

Hallottatok már a Samsungról? És a koreai autómárkákról? Hyundai, KIA – már a világ legjobbjai között vannak. Mert úgy döntöttek, hogy növekedni akarnak.

Más országok – mint például Dél-Afrika is – úgy tartják, hogy a pénz véges, ezért ha többet akarunk adni belőle valakiknek, akkor azt másoktól kell elvenni. Ahelyett, hogy az ország pénzpiacának méretét növelnék meg. Megint csak azt mondom; éljetek a tehetségetekkel, segítsétek a növekedést, mert vállalkozókra van szükségünk!

Mindig arról szól a fáma, hogy több munkahelyet kell teremteni. De azok nem születnek csak úgy a semmiből! Egyáltalán, miért kell nektek munkahely? Ott soha nem fogtok meggazdagodni. Persze ugye ezt tanították nekünk, középosztálybelieknek: tegyél úgy, mint mindenki más, és szerezz egy biztos állást. Mindjárt erre is kitérek egy kicsit.

Állj ki magadért

Van egy remek könyv, amelyet kötelező olvasmánnyá teszek, amint én leszek a világ ura. ☺ Ez a Kivételesek (angolul: Outliers) Malcolm Gladwelltől. Nagyon melegen ajánlom! Arról a különbségről beszél, ami eldönti, hogy mitől bukik el, és mitől válik sikeressé valaki – bármi is legyen az. Nos ebben a könyvben kitér arra, hogy mi az a dolog, amit a gazdag családokban egész másként tanítanak meg a gyerekeknek, mint a középosztálybeli vagy annál szegényebb családokban.

Ez pedig az, hogyan kommunikálunk a nálunk hatalmasabb emberekkel. A középosztálybeli családokig bezárólag azt tanítják, hogy féljünk tőlük. Ez is az ipari érából származik: félni kell attól, aki a gyárat üzemelteti, hiszen tőle függ az életed.

A könyv egy hétköznapi példát hoz fel erre – fogorvoshoz kell vinned a gyerekedet. A középosztálybeliek úgy állítják be a fogorvost a gyereknek, hogy ő az „atyaúristen”:

Nyolc évig tanult, ezért mindent tud, amit tudnia kell. Te üljél csak le, csöndben, és akkor se szólj, ha fáj a kezelés. Bírd ki az egészet, és mindent tegyél meg, amit mond neked.

A vagyonos családokban ez egész másképp zajlik. Miközben a fogorvos felé autóznak, azt mondja a szülő a gyereknek:

A fogorvos a barátod. Nyolc évig tanult, hogy minél jobb kezelést nyújtson neked. Használd ki a lehetőséget; ha bármilyen kérdésed van a szád és a fogaid egészségéről, kérdezd meg tőle nyugodtan, hiszen az a dolga, hogy segítsen neked.

Ezt a gondolkodást vetítsd ki a következő húsz évre: szerinted melyik gyerek lesz sikeresebb az életben? Akinek azt sulykolták, hogy rettegjen a hatalmasaktól, húzza meg magát, ne szóljon egy szót se – vagy az, akit arra tanítottak, hogy a világ ott van számára, hogy a maga javára fordítsa? Képzeld el a különbséget, ahová ez vezet!

Állj ki tehát magadért – és a gyerekeinket is arra kell tanítanunk, hogy ők is képviseljék magukat megfelelően az életben. Mert mindannyiunkat abba a hitbe ringattak, ami az ipari forradalom után volt jellemző gondolkodás: „a hatalom jobban tudja, te csak húzódj meg, és tedd azt, amit mondanak. Legyél fogaskerék a gépezetben, és amíg szépen, csendben elvégzed a munkádat, minden rendben lesz.” Ez a gondolkodás legalább száz éve elavult, nem szabad tovább tanítanunk!

Ihletett ötletek

Ez az egyik kedvencem. Vannak dolgok, amiket nap mint nap meg kell tenned a karriered építgetése során, hogy felmehess azon a képzeletbeli görbén a gazdagság felé. Ha ezeket minden egyes nap, fegyelmezetten és következetesen megcsinálod, az életed lassan, de tartósan a javulás útjára lép.

Ahogyan teszed a dolgod, néha jönnek ezek a hirtelen, elrugaszkodottnak tűnő ötletek. Azok a furcsa gondolatok, miután megkérdezed magadtól: Miért ne? Ezek azok az ötletek, amelyek szinte azonnal egy nullát hozzá tudnak tenni a bevételedhez. Nemcsak az a fontos, hogy felbukkanjanak benned, hanem az is, hogy lecsapj rájuk. Egy rövid, érthető példa következik.

2006-ban kiadtam egy könyvet Fokvárosban az előadási módszerekről a hagyományos úton. Nagyjából 150 rand volt az ára a boltokban (körülbelül 3500 Ft), és ebből nekem mindössze 8,75 rand (azaz 200 Ft) jutott. A többi ment a kiadónak. Ettől függetlenül jól jött ez a könyv, hiszen ismertebbé tett, és azért némi pénzt is hozott a konyhára.

Egy szintén előadó barátom azt mondta nekem: „Doug, ne így csináld! Legközelebb magad add ki a könyvet: fizesd a kiadást, a nyomtatást, mindent, és utána a teljes bevétel a tiéd lesz.”. És a következő dolog ütött szöget a fejembe: mi van akkor, ha még eggyel tovább megyek: ha nem én, hanem valaki más fizet a könyvemért?

Úgyhogy elmentem az egyik legnagyobb ügyfelemhez, és megkérdeztem az egyik igazgatót, adna-e nekem 150 ezer randot (kb. három és fél millió forintot) erre? Igent mondott, és két perc múlva már a legközelebbi yachtos nyaralásáról beszélgettünk.

Éltem a lehetőséggel, megpróbáltam, és működött. Két különböző könyvem ezer példányos nyomását fizette ki, és ezeket azóta is eladom. Tehát befektetés nélkül minden egyes könyv, amit eladok, tiszta haszon számomra. Kezded látni, hogy a másféle gondolkodás milyen jövedelmi különbségekhez vezet?

Felveheted a fizetésedet minden hónap végén, vagy megteremtheted a saját bevételedet az ihletett ötleteiddel. Ez nem is tűnik olyan nagy dolognak, de nekem rengeteget jelentett. Először is, nem kellett kifizetnem 150 ezer randot, ráadásul 3-4-500 ezer rand bevételt (11 millió forint) jelentett az eladásokon keresztül az évek alatt. És ez a pici dolog óriási lökést adott az életemnek.

Ehhez azonban megfelelően képviselnem kellett magamat; kellett hozzá az ötlet, majd a bátorság, hogy besétáljak az irodába, és kérjek. Hogy ne csak egy megtűrt fogaskerék legyek, hanem egy ember, akinek van arca, hangja és véleménye, és mindezek mellett ki is áll. Ez nagyságrendekkel megdobhatja a te jövedelmedet is.

Hagyd ott a szegénységet

Nem mást jelent, mint azt, hogy hagyd ott a szegénységet. Máris elmagyarázom, mit értek ezalatt.

Egy nyomortelep Dél-Afrikában

Egy nyomortelep Dél-Afrikában

Nemrég keresztülvezettem egy nagyon szegény környéken. Olyasmire gondolok, amikor az út szélén kiálló bordával szaladgáló kutyákat látsz, mindent por és szürkeség takar, lerí az egészről a súlyos szegénység. Elkeserít az a gondolat, hogy embereknek még ma is ilyen körülmények között kell élniük.

Egy olyan érát élünk, amikor ebben a teremben szinte mindenkinek a kezében ott lapul egy kisméretű személyi számítógép – legyen az telefon, iPad, vagy bármi más. Műholdakat lövünk fel az űrbe, lefényképezzük a Földet többmillió kilométerről, és a visszaküldött képet itt nézzük meg a bolygónkon… elképesztő dolgokra képes az emberiség, és mégis vannak olyan családok, akik számára nincs meg a napi minimális élelem. Szörnyű.

Na most egy ilyen területen hajtottam végig egy konferenciára tartva, amelyen arról beszéltem, hogyan lehet ötletekből vállalkozáson keresztül pénzt csinálni, így szöget ütött a fejembe: ha hirtelen megfosztanának minden tárgyi eszközömtől (az öltönytől, az autótól, a felszerelésemtől, az összes személyes tárgyamtól), és csak az maradna meg, ami a fejemben van, vajon ki tudnék-e törni ebből a nyomorúságos környezetből? Képes lennék-e visszaemelkedni ugyanide, ahol most vagyok? Mit gondolsz erről?

És te képes lennél rá?

A teremben többnyire azt mondjátok, hogy igen. Oké, jegyezzük ezt meg, és lépjünk egyet feljebb: van egy nagyon vagyonos ember. Az, aki a Ferrarit vezeti, akinek magánrepülőgépe van, saját globális vállalata, vagy bármi más, ami őt mérhetetlenül gazdaggá teszi: és őt a te életkörülményeid közé helyezem. Szerinted ő képes volna-e visszaemelkedni a korábbi életszínvonalára?

Ha erre is igent mondunk, akkor ebből egy dolog következik: a szakadék közted és a gazdag emberünk között itt van fent, a fejedben.

Ijesztő felfedezés, mi? ☺ Ugyanakkor meg reményt ad, mert azt jelenti, hogy te is megcsinálhatod. Vagyis szabad a gondolat, és elérhető a tudás, ami ehhez kell. Te is megcsinálhatod!

Én akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán indítanék egy kis céget – valami olyasmit, amihez nem kell sok tőke, mondjuk egy kis boltot, vagy egy kis munkáscsapatot… de aztán rájöttem, hogy valójában nem ezt csinálnám. Inkább fognám magam, és elköltöznék valahova máshova. Miért? Mert az ilyen helyeken már a gondolkodás maga nyomasztó és lehangoló.

Senkit sem hibáztatni akarok, hiszen én magam is olyan családban nőttem fel, ami elképesztő szegénységben élt, de ha ez generációkon keresztül ismétlődik, a benne élőknek szinte képtelenség elhinnie, hogy lehetne ez másként is. Kilátástalannak tűnik a helyzetük.

Az egyik amerikai előadónak van erre egy érdekes elképzelése, és én egyetértek vele. Azt állítja, hogy mindenki éppen annyira lesz vagyonos és sikeres, mint az öt hozzá legközelebb álló ember. Kik ők a te esetedben? Nagy valószínűséggel édesanyád, édesapád, a legjobb barátod, a főnököd, egy tanár – valakik ezen a vonalon. Milyen gazdagok ők?

Elnézést, hogy ilyet kérdezek, de a tények makacs dolgok. Mert mi történik? Belekerülünk egy gondolkodási sémába; mindannyian hatunk egymásra a törekvéseinkkel, az ötleteinkkel, a munkáról és a pénzről alkotott elképzeléseinkkel – és kiátlagoljuk egymást. Ez ellen viszont tehetsz.

Nem, nem kell hátat fordítani a szüleidnek, vagy elhagynod a legjobb barátodat – de fontos, hogy ismerkedjünk vagyonos emberekkel is. Muszáj találkoznunk az ő nézeteikkel ahhoz, hogy magunkat ki tudjuk emelni ebből a környezetből! Szerencsére elég gyakori az, hogy az ilyen emberek megosztják a tapasztalataikat másokkal, persze nem minden esetben van így. De mindig érdemes kérdezni, közeledni, mert a statisztikák szerint éppen annyira leszel vagyonos az életed során, mint az öt, hozzád legközelebb álló ember.

Az állam tart-e szegénységben?

Tud valaki olyan intézkedést mondani ebből az országból, ami az embereken próbál segíteni, de valójában szegénységben tartja őket? Így van, a szociális támogatás! Milyen remek ötlet egyébként: van egy fiatal lány, aki teherbe esik, és gyereke lesz vagy gyerekei lesznek. Magára marad, és nincs lehetősége pénzt keresni. Az állam pedig pénzt ad neki.

Kiváló ötlet, csakhogy… ennek az ellenkezője is megtörténik. Van egy fiatal lány, aki azt mondja: „Szükségem lenne egy kis pénzre. Tehát egyedülálló anyuka leszek, hogy megkaphassam.” Vajon van-e esélye rendkívül sikeressé és gazdaggá válni így? Nincsen. Ez az az eset, amikor az állam hozzáállása tart szegénységben valakit.

Önmagad pozícionálása határozza meg a fizetségedet

Nem a munkád minősége arányos a jövedelmeddel. Lehetsz valamiben a világ legjobbja, és közben valaki más többet fog keresni nálad ugyanazzal, aki meg nem a világ legjobbja. Egyszerűen fogalmazva: ha celeb vagy a piacodon, többet fogsz keresni az ismeretlen vetélytársaidnál. Még akkor is, ha jobbak nálad.

Nigella Lawson (balra) egy beszélgetős műsor vendégeként

Nigella Lawson (balra) egy beszélgetős műsor vendégeként

Nézi valaki Nigella Lawson főzőműsorait? Szerintetek Nigella Lawson ott van-e a világ legjobb öt szakácsa között? Nem, én sem hiszem. Vajon a legjobb száz közé tartozik-e? Azt sem hiszem. És vajon a legjobb ezerben benne van-e? Még azt sem hiszem. Akkor vajon miért keres többet mindannyiuknál?

Azért, mert ő Nigella Lawson.

Egy másik példa: elétek áll egy ismeretlen előadó, és egy egyórás beszédért kiszámláz nektek egy néhány nullás összeget. De ha helyette Richard Branson jön be a terembe, és mindössze öt percet beszélget veletek – még három nullát hozzátehet ehhez az összeghez. És mindezt nem azért, mert többet dolgozott, vagy mert jobb előadó. Hanem egyszerűen azért, mert ő Richard Branson.

Neked kell lenned a piac celebjének, az ikonnak, a Nagy Névnek. És nagyon sokan itt rontják el, mert azt hiszik, hogy „a tudás minden”. Fontos a tudás, de a személyiségedet is hozzá kell adnod.

És ezt csinálja jól Nigella Lawson: jól beszél a kamera előtt, csinos és vonzó – ezeket eddig senki nem tartotta fontosnak. Mert mit tanítottak mindig? Legyél fogaskerék a gépezetben, húzd meg magad, végezd el tökéletesen a munkádat. Ha Nigella Lawson ezt csinálta volna, sohasem gazdagszik meg. Mai napig a konyhájában főzőcskézne, és talán néhanapján keresne valamivel öt dollárt.

De mivel ő teljes lényével odateszi magát, valami olyan dolgot csinál, amire nem képes egy számítógép. Mert minden dolog, amit egy rendszer, egy automatizmus, egy algoritmus el tud végezni; értéktelen. Még mindig informatikusnak taníttatjuk a gyerekeket – miközben ezzel szegénységre ítéljük őket, mivel a világon még vagy kétmilliárdan ugyanennek tanulnak. Ráadásul ezeket a feladatokat maga a gép fogja elvégezni, és nem akkor, amikor ők nagyok lesznek, hanem már holnap. Ennyire felgyorsult a világ.

Van a TED-en egy előadás, amelyben arról van szó, hogy a jövő gazdaságában nem az fog jól boldogulni, akinek mindenféle doktori címe vagy technikai képzettsége van, hanem a bölcsész vagy művészeti szakon végzett, kreatív emberek. Övék a jövő, mert a kreatív gondolkodás az, amire egy gép nem képes. Mert nemcsak az a fontos, hogy technikailag mennyire vagy képzett abban, amit csinálsz, hanem az emberi oldala is: hogy add hozzá az arcod, hallják a hangodat – ha ikonná válsz a piacodon, úgy többet fogsz keresni.

A vadászok és a gyűjtögetők

Képzeljünk el évezredekkel ezelőtt egy törzset, amelynek tagjai a barlangjuk bejáratánál ülnek. Ez a mi klánunk. Tél közelít, ami a recessziót, a megpróbáltatást, vagy egyenesen a halált jelentheti.

Bölényvadász akcióban

Bölényvadász akcióban

Gazdaságunkat a bölények alkotják, tőlük függ a túlélésünk: megesszük a húsukat, viseljük a bőrüket, hogy meg ne fagyjunk a hidegben. A vadászok nemrég tértek vissza, és sikerült elejteniük három bölényt.

Csakhogy három állat nem biztos, hogy elég lesz az egész télre. Több kellene. Vita alakul ki, és a törzs két részre oszlik: a vadászokra és a gyűjtögetőkre. Utóbbiak azt javasolják, hogy tartósítsák a bölényeket, hogy a tél végéig kitartsanak. A vadászok hozzáállása ezzel szemben más: azt mondják, hogy ehelyett adjanak nekik oda egy bölényt, abból erőt merítenek, majd visszamennek a vadászmezőre újabb bölényeket elejteni.

Ez a fajta gondolkodásbeli különbség minden egyes vállalatnál megtalálható – néha egész cégeket tesz tönkre. Én úgy vélem, felesleges azon töprengeni, milyen jól tartósítjuk a bölényeinket, ha egyszerűen nincs belőlük elég. Hiába őrzöd meg minél jobban – azzal csak az éhhalál jön el később. Tehát több bölényre van szükséged a fennmaradáshoz.

Azt javaslom ezért, hogy erőforrásaid 20%-át fordítsd a megőrzésre, és 80%-át pedig arra, hogy növeld a bevételeidet. Ebben az irányban kell gondolkoznunk! A megőrzés fontos, de nem a legfontosabb.

A középosztály gondolkozik állandóan spórolásban. Kifizetődő szemlélet, de csak akkor, ha 150 évig élsz.

Ami régen kockázatos volt, ma az a biztonságos

Egy amerikai előadó, Randy Gage írt nemrég egy könyvet, amelynek azt a címet adta, hogy Kockáztass – ha biztonságot keresel!. Ebben azt írja, hogy ami régen kockázatos volt, az ma a biztonságos. És a mondat fordítottja is igaz: ami ma biztonságosnak tűnik, valójában kockázatos.

Generációkon keresztül azt tanították nekünk, hogy ha biztosra akarunk menni, keresünk egy állást, és meghúzzuk magunkat. Szerintem pedig ez a létező legveszélyesebb dolog, amit ma tehetsz.

Miért? Mert mindenedet, amid csak van, – az életedet, a jövődet, a karrieredet, a párkapcsolatodat, a gyerekeidet, az egészségbiztosításodat, a hiteleidet – az egész életedet egy kosárba pakolod, és átnyújtod valakinek, akinek nem a te boldogulásod a legfontosabb. Szerintem ez elég veszélyesnek hangzik.

Emellett 60-70 évvel ezelőtt az emberek elhelyezkedtek, ledolgoztak ugyanott 40-50 évet, majd elmentek nyugdíjba. Megtörténik ez napjainkban? Fene tudja, de a valóság már egyszerűen más. A legtöbb cégnél ma mindössze 31 napig élvezel védettséget. Eddig, és nem tovább.

Nézzük meg ugyanezt a másik oldalról. Sokan azt mondják, hogy vállalkozónak vagy a saját főnöködnek lenni kockázatos. Lehet, de a Forbes magazin szerint a vagyonos emberek mindannyian a saját főnökeik. Másodszor, ha vállalkozó vagy, lehet tíz nagyszabású, őrült, ihletett ötleted. Nyolc megbukik belőle, de kettő működik. Aztán újra megpróbálhatsz tíz nagyszabású, őrült, ihletett ötletet – és ismét nyolc megbukik belőle, de kettő működik. Így már négy különböző forrásból van bevételed. Ha még egyszer megcsinálod, már hatról beszélünk.

Nekem előadóként is több bevételi forrásom van: beszédeket tartok, tréningeket vezetek, eladok könyveket és DVD-ket, szerepelek a médiában – a több bevételi forrás sokkal, de sokkal biztonságosabb, mint az egyedüli. Ami régen kockázatos volt, ma az a biztonságos, és ami régen biztonságos volt, többé már nem az.

Minél inkább elhisszük a régi, ipari forradalomból ránk maradt gondolkodást, miszerint az a biztonságos, ha a főnökünk kezébe helyezzük a sorsunkat, annál nagyobb veszélynek tesszük ki az életünket. Kockáztass tehát, ha a biztonságot keresed!

Ne kerüld a kockázatot, engedd meg a bukást

Úgy vélem, hogy a kockázatkerülés az, ami leginkább megbénítja a középosztályba tartozó embereket. Kevesen tudják, hogy a vagyonos emberek legtöbbje háromszor is csődbe ment élete során. Mennyire ijesztő számodra az a gondolat, hogy csődbe mész? Náluk ez a pálya része; nagy, őrült ötleteket próbálnak megvalósítani, vállalkozásokat igyekeznek felépíteni, és elbuknak benne. De számukra ez erről szól. És valami egészen érdekeset csinálnak (és szeretném, ha Ti is így tennétek a jövőben): megengedik maguknak, hogy elbukjanak.

Ezért most, életeteknek és pályátoknak ezen a korai szakaszán tegyetek magatoknak egy szívességet, és határozzátok el egyszer és mindenkorra, hogy megengeditek magatoknak, hogy elbukjatok! Semmi gond nincs ezzel. Kellemetlen esni ugyan, lehorzsolod a térdedről a bőrt, de felállhatsz belőle, hogy újra megpróbáld.

Kaliforniában éppen ezért másképp állnak hozzá ehhez. Ha valaki itt, Dél-Afrikában üzletet indít, és belebukik, a bankok bottal sem mernek hozzányúlni. Kaliforniában a bankok és a pénzügyesek kimondottan az ilyen ügyfeleket keresik, mert azt feltételezik róluk, hogy a bukás során fontos leckéket tanultak meg.

Tehát engedd meg magadnak, hogy elbukj. Kissé forradalmi ötletnek hangzik, de engedd meg másoknak, hogy kinevessenek vagy kigúnyoljanak azért, mert meg merted próbálni. Fogadd el, hogy ez is a része. Hogy a családod nem fogja érteni, hogy a barátaid ki fognak nevetni, hülyeségnek tartják majd az ötletedet, és megpróbálnak rávenni arra, hogy keress egy munkahelyet. Engedd meg nekik, hogy így gondolkozzanak, hogy kinevessenek, és magadnak a bukást. Szükséged van a térre, amelyben mozoghatsz. Légy megengedő önmagaddal szemben!

A záró gondolatom mára mindössze annyi, hogy a céljaidtól nem az évek száma választ el, hanem a tetteid száma. És ez teljesen mást jelent. Az év egy elvont fogalom, lehet azt mondani, hogy „tíz-húsz év múlva gazdag leszek” – de ez nem az évek számán múlik. Csakis rajtad, és a tetteiden. A labda a te térfeleden pattog; te irányítod, te felelsz érte. Nem az évek számán múlik, hanem a tetteid számán. Ahogy a Bibliában is áll: „Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő”. Ne gondolkozz szegény ember módjára!

Isten áldjon meg Benneteket, és sok sikert kívánok!

douglas-kruger

Douglas Kruger több mint féltucat sikeres üzleti könyv szerzője, és 2016 óta a „Certified Speaking Professional” cím birtokosa, amelyet világszerte elismernek. Douglas célja lebontani a korlátokat azokon a túlszabályozott területeken, amelyek megakadályozzák a vállalatokat a fejlődésben, és érvényt szerezni a tehetségnek. Szembeszáll azokkal a kulturális normákkal, amelyek megfojtják az innovációt, és az áldozat mentalitás esküdt ellensége. Olyan nagy cégeknek segít, mint a BMW, a Hewlett-Packard vagy a MultiChoice (Afrika legnagyobb televíziós társasága).

A cikk az ő előadását tartalmazza. Weboldalát a www.douglaskruger.com címen érheted el.

Mi az, amit neked a legjobban tetszett benne? Írd le a gondolataidat az előadásról!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 2 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.

Ezt mondták mások:

Széll Feri

2018. szeptember 10., 23:35

Róla még nem hallottam, de érdekesket mond.

RapidUni

2018. szeptember 11., 10:01

Válasz erre:
Róla még nem hallottam, de érdekesket mond.

Nekem az tetszett meg benne a legjobban, hogy így gondolkoznak az emberek Magyarországon is. Nagyon jó példákat hozott fel.

Válaszolok