Egyszer nyersz, egyszer tanulsz
Írta: RapidUni2018. szeptember 7.
Ez egy olyan önfejlesztő hozzáállás, amivel csak nemrég találkoztam, de azonnal megfogott. Miért kulcsfontosságú, hogy elsajátítsd ezt a felfogást?
Elszántan harcoltak, emelt fővel vesztettek (fotó: soccer.ru)
Nem tudom, nézel-e focit, láttad-e az oroszországi világbajnokságon a Belgium-Japán mérkőzést. Kérlek akkor is olvasd el ezt a részt, ha amúgy nem kedveled, mert fontos része ennek az írásnak. Egy nyolcaddöntőről van szó, amely után a vesztes félnek csomagolnia kell. A belga válogatott a világ egyik legjobb csapata volt akkor, a japántól pedig már az is csodaszámba ment, hogy egyáltalán eljutott odáig.
Mégis, Japán az utolsó húsz percig két góllal vezetett, és egyértelműen úgy tűnt, képes óriási meglepetést okozni. De aztán valami megváltozott; Belgium szinte a semmiből, hat perc leforgása alatt kiegyenlített, és utána már vérre menő küzdelem folyt a továbbjutást jelentő gólért. A legvége igazi dráma lett: a japán csapat rúghatott szögletet, de ebből a belgák tudtak megindulni az ő kapujuk felé, és a 94. percben – azaz fél lábbal a lefújás előtt – belőtték a győztes gólt. A japánokkal 25 perc alatt megfordult a világ, és összeomlott az álom, amit felépíteni látszottak.
No de ez nem focitudósítás, miért írtam mindezt le? Azért, mert nagyon érdekes – és tanulságos – volt ezek után hallani, hogy mit nyilatkozott a japánok kapitánya. Magyar fordításban a következőt mondta:
Vezettünk és a kezünkben volt a győzelem, nem vártam ilyen végeredményt. Szembesültünk a belga keret mélységével és Belgium erejével. Ezt éreztem a lefújáskor […] Két góllal vezettünk, és mégis kikaptunk. Nem a játékosokon múlott. Talán én vesztettem el az irányítást. Amikor Belgium belőtte a harmadik gólját, magamat okoltam, és megkérdőjeleztem a taktikámat.
Igencsak más, mint amire számítanánk, mint amit hallani szoktunk, nem igaz? Hiányzik belőle a „nem volt szerencsénk”, az „eső megzavarta a játékosokat”, az „ellenünk összeesküdött körülmények”, de még a „furcsa felfogású játékvezetés” is.
Helyette viszont kiérezhető belőle a felelősségtudat, a tisztelet, és a játék (valamint az ellenfél) iránti alázat. Az, hogy nem kívül keresi a kudarc okait, hanem azzal törődik, hogy mi a saját szerepe benne. Pontosan ez az a szemlélet, amiről részletesebben fogok most szólni.
Hogyan kezeld a kudarcot?
Mindannyian nyerünk, és mindannyian veszítünk néha. Gyerekként sokszor képtelenek voltunk feldolgozni a vereséget, mert önmagunk értéktelenségét láttuk benne viszont: hogy túl kicsik, túl gyengék, túl ügyetlenek vagyunk ahhoz, hogy sikerüljön az, amibe belefogtunk.
Sajnos sokszor felnőtt korban is rosszul érinthet egy-egy váratlan kudarc. Pedig kudarc nélkül nincs siker (értelmezhetetlen volna, hogy mi az), és a kudarc egy dologban mindenképpen hasznodra van.
Abban, hogy tanulj belőle.
Minden bukás, minden vereség megmutat valamit, mégpedig a legtöbbször rólad. Arról, hogy valami nem volt a helyén, ami miatt a végkifejlet negatív lett. Ezeket a dolgokat kell alaposan mérlegre tenni, hogy legközelebb sikerre vidd azt, amit akartál.
A szerencse forgandó
De mi van akkor, ha súlyos igazságtalanság ért, vagy pusztán a szerencse űzött veled csúfos játékot? Ekkor is van mit tanulnod; ilyenkor lehet kiválóan fejleszteni az önuralom képességét. A szerencse ellen felkelni, méltatlankodni elég felesleges dolog, kívülről nézve sokszor szánalmas is. Ilyen a magyarázkodó ember, aki helyett mindenki más a hibás.
Amit ilyenkor tehetsz az, hogy megpróbálod azt kiemelni, hogy te mit tettél meg a sikerért, és ebből milyen tanulságot vonhatsz le. Tényleg csak a szerencsén múlt? Vagy már eleve neked volt szerencséd, hogy egyáltalán egy hajszálon dőlt el a dolog? Mi az, amit legközelebb érdemes másként csinálni? Az ember hajlamos a saját szerencséje felett szemet hunyni, a balszerencséjét pedig felnagyítani.
Papírforma
Olyan is előfordul, hogy a nem éppen a te javadra szóló erőviszonyok miatt már előre várható volt a kudarc vagy a vereség. Ekkor végképp nem szabad okolni magadat, a lényeg ekkor abban áll, hogy mindent megtettél-e a sikerért. Nem sikerült a bravúr, nem sikerült kiforgatni a világot a sarkából – de legalább megpróbáltad. Tudod mennyien ezt sem merik megtenni, mert annyira félnek a (borítékolható) kudarctól?
Nekik esélyük sem volt próbára tenni a tudásukat, és aztán tanulni, fejlődni a történtekből. Helyette megnyugtatják magukat, hogy nem áztak meg, mert ki sem dugták a fejüket a barlangból!
Érzelem helyett értelem
A szemlélet lényege, hogy a kudarcot ne az önbecsülésed elleni támadásként fogd fel, hanem az élet velejárójaként, ami kivétel nélkül senkit sem kerül el – még a legjobbak, legnagyobbak is időnként szembesülnek vele. Az érzelmi hadakozással, és a kudarc elutasításával csak a saját dolgodat nehezíted meg.
A kudarc a tanítómestered. Akkor jön, amikor szükséged van rá, és megmutatja, mi az, ami nem működött jól, tehát fejlesztened kell. Megmutatja, hogy miben volt erősebb az ellenfél, vagy milyen szintnek kellett volna megfelelni. Végül pedig arra tanít, hogy megtanuld kezelni a veszteséget, és ezáltal válj jobb emberré.
A kudarc nem meggyengít, hanem éppen ellenkezőleg: erősebbé, tapasztaltabbá válsz általa. De csak akkor, ha a megfelelő hozzáállással te is partner vagy ebben!
Te hogyan kezeled a vereséget? Tudsz belőle előnyt kovácsolni? Írd meg nekünk hozzászólásban!
Ezek is érdekelni fognak
Hozzászólások ( 0 )
Már hangoskönyvként is!
Ez a könyv arról szól, miként tudod kihozni magadból azt a személyt, aki gazdaggá tesz. Most itt az esély, hogy olyan életet építs fel magadnak, amelyről eddig csak álmodtál!
VOIZ-előfizetőknek ingyenes!
Miről szeretnél olvasni?
Kérlek oszd meg velem, hogy melyik két-három téma érdekel a legjobban az alábbiak közül!