Az élve eltemetett szamár története

Szerző Írta: András
2020. február 5.
Olvasási idő: 4 perc
Nincs kedved elolvasni? Itt meghallgathatod az egész cikket!

Ismered a gödörbe esett szamár történetét? Ebben a blogbejegyzésben elmesélem, de egy kicsit másképp, mint én hallottam.

A szamarak és a verem

Egy szegény földműves baktat egy kietlen, poros-cserjés pusztaságon. Alig várja, hogy mielőbb átjusson a tikkasztó forróságtól sújtott vidéken, és hazaérjen a tanyájára.

Csak a szamara van vele, de már az is olyan fáradt, hogy emberünk inkább rá sem ül, csak elcsigázottan gyalogol mellette. A Nap hevesen tűz, a vizük már elfogyott, és a szárazon zörgő, komor táj semmi jóval nem kecsegtet.

death-valley

Helyzetük azonban nehézről egyszer csak katasztrofálisra fordul. Egy óvatlan pillanatban a szomjas szamár elkódorog egy kisebb bokor felé, és belezuhan egy frissen kiásott, mély gödörbe. A gazda rémülten odaszalad, és azt látja, hogy az állat keservesen bőg a lyuk mélyén, de ötlete sincs, hogyan segítsen rajta.

Megpróbálja kihúzni a szamarat. A kantárnál megragadva húzza-vonja, és a szamár is kapaszkodik a gödör szélén, de állandóan leomlik a föld a patája alatt, és visszahull a mélybe. A gazda tisztában van vele; ha nem képes megmenteni a szamarát fél órán belül, itt kell hagynia, különben ő is szomjanhal vele együtt.

Harminc perc után végül feladja. Hogy az állatot megkímélje a lassú szomjhaláltól, úgy dönt, hogy a kezével rászórja a gödör melletti földhányást. Mégiscsak emberségesebb ez így, mint a sorsára hagyni szegény párát.

Így aztán nehéz szívvel ugyan, de hozzálát a munkának. Lábával, kezével dönti a földet a szamárra, amely még kétségbeesetten bőg a verem mélyén. A föld darabokban omlik rá, és a gödör lassan kezd megtelni. A szamár néhány perc „iázás” után fáradtan lehorgasztja a fejét, és tehetetlenül hagyja, hogy a rázúduló föld betemesse. Végül ez meg is történik, és a szerencsétlen állat megfullad.

Ugyanezen a vidéken néhány nappal később egy másik gazda jár így a saját szamarával. Az is elcsatangol az útról, és beleesik egy másik, az előzőhöz kísértetiesen hasonló gödörbe. Ugyanez zajlik le ebben az esetben is: a Nap éget, vizük nincs, és a gazda lemondóan elkezdi betemetni szeretett állatát.

Ez a szamár azonban másképp viselkedik. A harcias állat minden esetben büszkén lerázza magáról a földet, és kihívóan pillant felfelé. A gödör most is kezd megtelni, de a szamár folyamatosan rátapos az alá került földre, és így lassan egyre feljebb és feljebb kerül. Végül annyira feltöltődik a verem, hogy az állat képes kievickélni belőle, és a megkönnyebbült gazdájával hazaporoszkál a tanyára.

Mi a történet tanulsága?

Talán már rájöttél: a sztoriban szereplő szamár te vagy. ☺ Ne vedd sértésnek, mert nem csak te vagy, hanem én is. Meg minden egyes ember, aki valamilyen nehézséggel szembesül az élete során.

kinezo-szamar

A minket betemető gazda a sors, ami a „csapásokat” méri. A ránk hulló föld pedig az összes nehézséget jelképezi, ami csak szembejön velünk.

Te melyik csacsi lennél inkább a kettő közül? A lehorgasztott fejű, vagy pedig az önmagát mindig leporoló? Az, amelyik némán tűri a csapásokat, mert úgy gondolja, hogy megérdemli, vagy ez számára az elrendeltetett sors – vagy pedig az, amelyik feljebb és feljebb kerül minden egyes behányt földdel, és előbb-utóbb képes felülemelkedni a nehéz helyzetén?

Mert neked is van választási lehetőséged, hogy mihez kezdesz a sors rád mért ütéseivel. Megölnek vagy megerősítenek téged?

Szabadon eldöntheted, hogy ezekre miként reagálsz. Már ma.

Hogy tetszett a cikk?

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.