Ezek a történetek néha nagyon meghökkentőek, de annál többet mondanak. Jöjjenek a legjobb buddhista tanítások az elengedésről!
Az elengedés a buddhizmus – és egyáltalán a keleti filozófiák – legfontosabb tanítása.
Legyen szó vágyakról, anyagi javakról vagy hiedelmekről, az elengedés sokaknak nem könnyű feladat. Nekem sem az.
Elengedésre szükséged van a céljaidhoz. Mindattól meg kell válnod az úton, amelyek visszahúznak, gúzsba kötnek, nem engednek tovább Téged.
Bízom benne, az alábbi történetek tanulságosak lesznek számodra is – nekem nagyon tetszenek, és szívesen elmélkedem a mély tartalmukon.
Nágárdzsuna, híres indiai filozófus vagyona mindössze egy ágyékkötő, valamint egy arany koldulótál volt, amit a királytól kapott.
Egy este éppen álomba merült volna egy ősi kolostor romjai között, mikor neszekre lett figyelmes. Azt vette észre, hogy egy tolvaj leskelődik az egyik oszlop mögül.
– Tessék, fogd és vidd – mondta Nágárdzsuna, és átnyújtotta neki az arany koldulótálat.
A tolvaj mohón kapott utána, majd pillanatok alatt eltűnt vele az éjszakában. Másnap reggel azonban újra felkereste a tanítót.
– Amikor tegnap olyan könnyedén átadtad nekem ezt a tálat, rádöbbentem, mennyire szegény vagyok – mondta neki a tolvaj. – Kérlek taníts, hogyan lehetek én is annyira gazdag belül, hogy ilyen könnyen elengedjem a hívságokat!
Ikkjú, a zen mester már gyerekkorában híres volt éles eszéről. A tanítójának volt egy teáscsészéje – egy igazi antik darab, amit nagy becsben tartott, és egy napon Ikkjú véletlenül összetörte. Azon kezdett tűnődni, hogyan mondja el a mesterének, de szinte azonnal meghallotta, hogy közeledik. Gyorsan maga mögé söpörte a darabokat, és megkérdezte mesterétől, amint belépett:
– Miért halnak meg az emberek?
– Ez a természet rendje – magyarázta neki a bölcs. – Mindenkinek és mindennek lejár az ideje egyszer, és csak annyi ideig létezhet ebben a formában, amennyi adatott neki.
Ikkjú erre elővette a szilánkokat, és megszólalt:
– A te csészédnek ma járt le az ideje.
Egy fiatal, ám annál lelkesebb tanítvány kérdezte a mesterétől:
– Ha nagyon keményen és kitartóan dolgozom, akkor hány évig tart, amíg megértem a zen lényegét?
A szerzetes egy ideig hallgatott, majd kijelentette:
– Tíz évig.
– És mi van akkor, ha még keményebben dolgozom? Ha tényleg mindent beleadok! Akkor mennyi idő?
– Harminc év – mondta a mester.
– Hogyhogy? – kerekedett el a tanítvány szeme. – Nem értelek. Ha azt mondom, hogy még többet teszek érte, sokkal hosszabb időt mondasz nekem. Miért?
– Azért, mert ha az egyik szemedet folyamatosan a célon tartod, csak a másik marad magára az útra – válaszolta a bölcs.
Egy kvéker (szigorú szabályok szerint élő keresztény közösség tagja) a következő táblát helyezte ki az otthona mellett fekvő, üres telekre:
Ezt a földet bárkinek odaadom, aki teljesen elégedett.
Nemsokára egy gazdag farmer járt arra, és meglátta a táblát.
„Ha már ingyen odaadják ezt a földet, akkor jobb, ha most rögtön lestoppolom, mielőtt más is szemet vet rá. Én vagyonos ember vagyok, mindenem megvan, ami csak kell, úgyhogy elégedettnek tartom magam.”
Ezzel a gondolattal kopogott be a kvékerhez, és előadta, mit szeretne.
– Tényleg teljesen elégedett vagy? – kérdezte a föld tulajdonosa.
– Abszolút. Mindenem megvan, ami csak kell – válaszolta a farmer.
– Rendben van, neked adom, ha egyetlen kérdésre felelsz nekem: ha annyira elégedett vagy, miért van szükséged erre a földre?
Egy tanítvány azzal kereste fel Blankei zen mestert, hogy hirtelen haragú, és meg szeretne szabadulni a lobbanékony természetétől.
– Mutasd meg nekem ezt a tulajdonságodat – kérte tőle a mester.
– Nem tudom csak úgy megmutatni – válaszolta a tanítvány.
– Miért nem?
– Mert nem így működik. Váratlanul tör rám.
A mester hátradőlt.
– Nos, akkor nem lehet a természeted része. Ha az volna, akkor bármikor elő tudnád rántani. De te nem így születtél, és nem is a szüleidtől kaptad. Gondolkozz el ezen.
Egy napon egy híres spirituális tanító csak úgy besétált a király palotájába. Egyik őr sem merte megállítani, ezért egészen az uralkodó trónjáig jutott.
– Mi járatban vagy? – kérdezte tőle a király.
– Szeretném meghúzni magam ebben a fogadóban éjszakára – válaszolt a mester.
– Csakhogy ez nem egy fogadó – jelentette ki a király. – Ez az én palotám.
– Megkérdezhetem, kié volt ez a hely, mielőtt a tiéd lett?
– Az apámé volt. De ő már meghalt.
– És kié volt azelőtt?
– A nagyapámé. Ő is meghalt.
– Vagy úgy. Szóval ez egy olyan hely, ahol az emberek egy rövid ideig laknak, mielőtt továbbállnak innen – jelentette ki a mester. – És ezek után mégis azt mondod, hogy nem egy fogadó?
Egy bölcs zen tanító és egy diákja együtt vándorolt egy hegyi úton. A tanítvány végig a zen és az elme kapcsolatáról csacsogott, a bölcs csendben hallgatta. Egyszer csak egy hatalmas szikladarabhoz értek.
A mester ekkor végre megszólalt:
– Itt van ez a nagy kő. Ez vajon az elméden belül vagy azon kívül létezik?
– A zen szerint minden tárgy az elme kivetülése – okoskodott a tanítvány. – Tehát ezek alapján kijelenthető, hogy ez a kő minden bizonnyal az elmém része.
A mester elmosolyodott:
– Nehéz lehet a fejed ekkora kővel az elmédben.
A megértés békés csendje szállta meg őket, és a páros némán folytatta útját az ösvényen.
Ez a könyv arról szól, miként tudod kihozni magadból azt a személyt, aki gazdaggá tesz. Most itt az esély, hogy olyan életet építs fel magadnak, amelyről eddig csak álmodtál!
VOIZ-előfizetőknek ingyenes!
Kérlek oszd meg velem, hogy melyik két-három téma érdekel a legjobban az alábbiak közül!