10 érdekesség, amit nem tudtál Henry Fordról

A T-modell atyja korának nemcsak egyik legnagyobb üzletembere, de feltalálója is volt. Mi az, amiről viszont nem hallottál vele kapcsolatban?

Ezt a mondását már biztos hallottad, rengetegszer idézik tőle. Életútja során azonban számtalan olyan dolgot tett, és sok olyan történt vele, amit csak kevesek ismernek – főleg azok, akik utánanéztek annak, ki is volt a huszadik század egyik legnagyobb üzletembere és innovátora. Lássuk!

Közel harminc éves koráig farmer volt

Régi farm Michigan államban | Fotó: Dwight Burdette

Ford apja és nagyapja az 1850-es években költözött az Újvilágba, és Detroit mellett telepedett le – farmerkedni. Az angol származású család Írországból érkezett, és a fiatalabb Ford egy belga árvalányt vett feleségül. Henrynek öt testvére született, de ő volt köztük a legidősebb. Édesanyja elhunyt, amikor Henry 13 éves volt, és ez súlyosan megrázta a kis Fordot. Nem sokkal később elköltözött a farmról, mert soha nem érzett kötődést a mezőgazdasági munkák iránt, mindig is a mechanika érdekelte: 15 éves korában már ő volt a környék órajavítója.

Mindezek ellenére csak 28 éves korában, már nős emberként szakadhatott el végleg a tanyavilágtól, amikor mérnökként elhelyezkedett Thomas Alva Edison elektromos árammal foglalkozó vállalatánál. Igaz, már ifjúkora óta vállalta – elsősorban mezőgazdasági – gépek javítását, és sokat dolgozott a motorok fejlesztésén is.

Megbukott az első autógyárával

Edison cégénél készített először „automobilt”, majd egy évvel később saját vállalkozásba fogott Detroitban, egy William H. Murphy nevű fakereskedő támogatásával. Röpke két évet élt csak ez a cég, mert gond volt a legyártott gépjárművei minőségével, és túl drágák is voltak.

Ugyanazon év októberében azonban már versenyen indított egy 26 lóerős, új járgányt, és ez megalapozta az új cégét, a Henry Ford Company-t, amibe Murphy is beszállt. Rövid idő alatt azonban összevesztek, és Ford elhagyta a róla elnevezett vállalatot, amit a tulajdonosoknak emiatt át kellett keresztelniük.

És hogy mi lett az egykori Henry Ford Company új neve? Cadillac Automobile Company. Ha ismerősen cseng ez a márkanév, az nem a véletlen műve. ☺

Utálta és ellenezte mindkét világháborút

Békepárti volt, a háborúzást „rettenetes pazarlásnak” tartotta, és nekiment azoknak, akik az üzletet látták benne. Az első világháború idején még egy békehajóra is felszállt, amin 170 más „békenagykövettel” együtt Svédországba utazott, hogy ottani pacifistákkal találkozzon. Ez az akció nem hozott átütő sikert, pedig még állami támogatásért is közbenjárt Woodrow Wilson elnöknél (hiába).

A második világháborúra még inkább kiakadt, egyenesen „gátlástalan pénzemberek tüzelte konfliktusnak” titulálva azt. Külön érdekesség, hogy mindkét világégés alatt a Ford gyár aktívan részt vett a haditermékek előállításában, és a másodikban a németek felszerelését is segítette, de az Egyesült Államok hadba lépésével végül beállt az amerikai érdekek mögé.

Repülőgépet is gyártott, nem is akármilyet

Kevés mai embernek mond valamit a Ford Trimotor, pedig korának egyik legmegbecsültebb utasszállító gépe volt, ami híres volt a megbízhatóságáról. A Ford gyár repülőgépgyártó üzeme a huszas évek végére a legnagyobbak közé emelkedett a világon, és közel 200 Trimotor repkedett már világszerte.

Fordot azonban nem nyűgözte le a repülés, és inkább az autóiparra fókuszált. A Trimotor gyártását 1933-ban leállították, mert a világválság következményei miatt nehezen finanszírozhatóvá vált ez az üzletág. Ford úttörő konstrukciója sajnos hamar feledésbe merült a sokkal híresebb Douglas és Fokker gyárak újabb és újabb típusai mellett.

Hirtelen megduplázta a munkásai bérét

1914-ben jött el a nagy pillanat, amivel megrökönyítette a világot: az addig könyörtelen kizsákmányolónak tartott gyárosok közül elsőként napi 5 dolláros minimális munkabért vezetett be a dolgozóinak. (Ez mai árfolyamon 120 dollár, vagyis közel 34 ezer Ft.) Ezzel két legyet ütött egy csapásra:

• hozzá áramlott a legképzettebb munkaerő, és ezzel megnövekedett a termelékenység
• lecsökkent a fluktuáció, amivel rengeteg betanítási költséget takarítottak meg

Nem meglepő, hogy ezután szinte minden munkás Ford gyárában szeretett volna dolgozni. A legalább fél évig nála dolgozó, neki tetsző életvitelű munkásainak további bónuszokat, valamint részesedést kínált a vállalat nyereségéből. (Igaz, ez a magánéletben vájkálása nem volt túl népszerű, amit aztán ő is belátott.)

Kőkemény antiszemitának tartották

Ne csak jót mondjunk róla, hiszen senki sem teljesen pozitív és negatív személyiség, mindenkinek van jó és árnyoldala. Henry Ford az 1920-as évek elején sajtó világába is beszállt, mégpedig egy radikális nézeteket terjesztő újság, a The Dearborn Independent támogatásával. Ő maga is írt cikkeket, mégpedig leginkább egy akkor – bizonyos körökben – nagyon népszerű témával, a „zsidó világösszeesküvés veszélyeivel” kapcsolatban.

1927-ben rágalmazási pert indítottak ellene, amely végén Ford úgy döntött, hogy megszünteti a lapot, és elnézést kért azoktól, akiket megsértettek az újságban közölt írások. Rossz nyelvek szerint nemcsak a per nyilvánossága, hanem a zsidók és a liberálisabb keresztények elfordulása a Ford márkától késztette őt erre a lépésre.

Ő vezette be az ötnapos munkahetet

Henry Ford nemcsak a gyártásban, hanem a HR területén is innovatív volt. Az ösztönző bérezés mellett rájött arra is, hogy a szabadidő megnövelése fokozza a termelékenységet. 1926-tól fizikai munkát végző alkalmazottai már csak heti 40 órát dolgoztak napi 8 órás időbeosztásban, és szabad szombatot kaptak. (Irodai dolgozói csak egy évvel később.)

Döntése hátterében az állt, hogy a munkásai a több szabadidőért cserébe keményebben dolgoznak majd, no meg több mindent is vásárolnak a hétvégén, ami megnöveli a keresletet. Bejött.

Eltemette egyetlen fiát

Edsel Bryant Ford

Harminc éves volt, amikor megszületett Edsel fia, akire 1918-ban rábízta a cége irányítását, bár a végső döntéshozó pozícióban ott maradt. Edsel sokat nógatta apját, hogy vértezzék fel a T-modellt az egyre modernebb technológiákkal, kiváltképp akkor, amikor az erősödő konkurencia miatt esni kezdtek az eladások. 1926-ra végül sikerült meggyőznie, és előálltak egy új járgánnyal, amit A-modellnek neveztek el. Edsel a karosszériáját a makói születésű, magyar Galamb József főmérnökkel együtt tervezte meg.

Henry Ford fia 1943-ban, fiatalon hunyt el áttétes gyomorrákban. Felesége szerint korai halálában közrejátszhatott állandó küzdelme a szakszervezetekkel, és különösen a Harry Bennett-tel való szembenállása. Bennett apja bizalmasa volt évtizedeken keresztül a cégnél, amolyan „elintézőember”, sokak szerint verőlegény, mindenesetre rá esett Henry Ford választása, hogy Edsel halála után átvegye az elnöki széket. (Végül egy kis közjáték után Edsel legidősebb fia, if­jabb Hen­ry Ford lett az elnök, akinek első intézkedése volt kirúgni Bennett-et.)

Gyűlölte a szakszervezeteket

Henry Ford minden munkásbarát intézkedése ellenére ki nem állhatta a szakszervezeteket. Vezetőiket önös érdektől fűtött lázítóknak tartotta, akik ártanak a termelékenységnek, holott szerinte éppen az biztosít, illetve hoz létre munkahelyeket.

Ezért is vette fel a már említett Harry Bennettet, aki meglehetősen szabad kezet kapott, és különféle megfélemlítő taktikákkal igyekezett elejét venni a munkásmozgalmi szervezkedéseknek. 1937-ben például tettlegességre is sor került, amikor egy szakszervezeti felvonulás során a Bennett által vezetett őrség a résztvevőkre támadt. Többen megsebesültek, az esetről készült fényképek pedig másnap az országos napilapok címoldalát tarkították. Mondani sem kell, hogy a történtek igencsak rossz fényt vetettek a Ford társaságra.

Még Edsel is igyekezett rávenni apját, hogy egyezkedjen a szakszervezetekkel, de ő erre nem volt hajlandó, és Bennett-et bízta meg azzal, hogy „tárgyaljon” velük.

Magas rangú szabadkőműves volt

Szabadkőműves szimbólum az egydolláros bankjegyen

Kevesen tudják, hogy Henry Ford egyike volt azoknak az amerikai szabadkőműveseknek, akik megkapták az Ősi és Elfogadott Skót Rítus szerinti legmagasabb kitüntetést, az ún. 33. fokozatot. 1894-ben lépett be a szervezetbe, és az elismerést évtizedekkel később, 1940-ben kapta meg. A titkos társaság belső szabályait csak a tagok ismerik, az viszont valószínű, hogy Ford ezt az elismerést áldozatos munka, és a közösségnek való odaadó szolgálat nélkül aligha kaphatta volna meg.

Talán összefügg ezzel, talán nem, de Ford a reinkarnációban is hitt, és a korszellemmel szembemenve ellenezte a dohányzást, és felhívta a figyelmet annak egészségroncsoló hatására. Még egy fiataloknak szóló könyvet is írt, „The Case Against the Little White Slaver” (kb. „A kis fehér rabszolgatartó pere”) címmel. (Nem találtam magyar fordítást, aki ismeri a kiadvány magyar címét, írja meg nekünk!)

Tudsz még valamilyen érdekességet Henry Fordról?

Ezek is érdekelni fognak

• A világmegmentő pszichológus
• Jó megoldás-e a videoblog?
• 15+1 tanács zöldfülű vállalkozóknak
• Marketing, a Nagy Mumus. Hogyan szelidítsd meg?
• Ne az idődet add el, hanem a munkád értékét!

Hozzászólások ( 1 )

Ezt mondták mások: