Ne az idődet add el, hanem a munkád értékét!

Szerző Írta: RapidUni
2018. december 20.
Olvasási idő: 6 perc

Kérdezték már tőled nem vállalkozó ismerőseid, hogy mikor keresel egy rendes munkahelyet? Akkor ez a cikk neked szól. Amúgy mit válaszoltál nekik?

Magyarországon sajnos van egy megrögzött gondolkodási séma a hézköznapi emberek fejében a munkáról (és ez alól sok ismerősöm sem kivétel), ami talán még a szocialista időkből maradt fent. Lényege, hogy az alapján ítélik meg azt, hogy milyen hasznos a tevékenységed, hogy mennyi időt töltesz el vele, illetve mennyire illik bele abba a képbe, amit ők a munkavégzésről gondolnak.

Még aktív webáruházas korszakom elején többször is megkaptam azt, hogy „én nem dolgozom semmit” – holott egy vállalkozást építettem fel a nulláról, legtöbbször napi 12-14 óra munkával, és ez alól a hétvégék csak ritkán voltak kivételek. Természetesen rosszul esett, de ennél sokkal fontosabb az, hogy megmutatja: a legtöbben Magyarországon ma azt tartják munkának, ha valahová nap mint nap bejársz, és dolgoztatnak – esetleg nagy jóindulattal azt, ha te magad országot jársz, és szerelsz fel látástól vakulásig mondjuk redőnyöket.

Ki mondta, hogy csak így lehet?

Ki mondta, hogy csak így lehet?

Írónak lenni például már nem munka, hanem művészet. Szakmai könyvek írójának is az. Ha más nem, életművészet. Egy olyan megtűrt tevékenység, ami nem normális, nem igazi munka. Értsd: nem napi robot.

Csoda, hogy valódi saját gazdaság nélküli összeszerelőországban élünk már évtizedek óta? Az volna a meglepő, ha ezzel a mentalitással más vizeken eveznénk.

Ez a bejegyzés nem a panaszkodásról szól, hanem arról, hogy ne ülj fel ezeknek a tévképzeteknek, ne adj igazat ennek a lehúzó közegnek. Normális a napi robot munka, és normális az egyéb fajta munka is. Jelen gazdasági berendezkedésünkben egyelőre mindkettőre szükség van – bízzunk benne, hogy előbbiek többségét egyszer majd kiváltják a valódi, nem hús-vér munkások, akiknek tényleg a robotmunka való.

Mitől robotmunka a robotmunka?

A robotmunka az én olvasatomban nem a repetitív, futószalag mellett végzett munka, hanem:

Minden olyan tevékenység, amit az idő és nem az előállított érték alapján fizetnek meg.

Itt a lényeg tehát: a robotmunkák mindegyikére kivétel nélkül jellemző, hogy lehetetlen kitörni belőle. Egy fogorvos kereshet egészen kiválóan, mégis elapadnak a bevételei, ha felhagy a praxisával, vagy elfogynak a kliensei. Az átlagos alkalmazott pedig gyakorlatilag azonnal pénzszűkébe kerül, amint megszűnt az állása, mert nem vásárolják meg az idejét és a szaktudását tőle, más módon pedig nem tudja pénzre cserélni.

 

(A cikk lejjebb folytatódik.)

50% kész

 

Unod, hogy egy helyben toporogsz, és nem nőnek a bevételeid?

Reggel hattól, este nyolcig megállás nélkül csak dolgozol - mégis úgy érzed, hogy semmi értelme sincs? Meddig akarsz még így élni? Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor olvass el a 77 lépés a gazdagság ösvényén könyvből ingyen 11 fontos fejezetet!

Mi tehát a megoldás?

A kitörési pontnak kulcsmondata az, ami a címben is szerepel:

Ne az idődet, hanem a tudásodat váltsd pénzre, és függetlenítsd azt a ledolgozott órák számától!

Ebben a felállásban két dolog határozza meg a fizetésedet:

  1. Mennyire van szüksége az embereknek az általad előállított értékre, és
  2. el tudod-e adni nekik azt.

Minden egyéb másodlagossá válik.

Fontos számodra például, hogy hány percet töltöttem ennek cikknek a megírásával? Hogy mennyi ideig készítjük egy-egy tudáscsomagunkat? Vagy a kedvenc énekesed hány órát készült a koncertre? Biztos vagyok abban, hogy nem ez alapján döntöd el, kell-e neked, hanem hogy mit kapsz általa. Hasznos-e, ad-e élményt, előrevisz-e az életedben? Azért nem fogsz fizetni sem nekem, sem másnak, mert X órát/napot/hetet/évet dolgozott valamin, ami téged nem érdekel. És ez így helyes.

Ha nagyon hasznos, tehát értékes terméket vagy szolgáltatást adsz az embereknek, a bevételeid is ezt fogják tükrözni. Ha viszont megpróbálod lehúzni őket üres vackokkal, hosszú távon felkopik az állad.

Tény, hogy ennek az életmódnak ez a veszélye. Itt senki nem fizet meg azért, mert a munkahelyeden Facebook-ozol, miközben úgy teszel, mintha vadul dolgoznál. Csak a vevőt csaphatod be, de végső soron magadat csapod be. Ugyanakkor a becsületesen és a tisztességesen elvégzett, magas minőségű munka olyan áttörést hozhat az életedben, amiről alkalmazottként nem is álmodhatsz.

Minden vállalkozónak mérlegelnie kell, hogy vállalja-e ezt a kockázatot, de azt szögezzük le egyszer és mindenkorra: az értékelőállítás, majd annak eladása semmivel sem rosszabb vagy alávalóbb, vagy kevésbé tisztességes, mint az időd aprópénzre váltása. Csak más. A hagyományosan kapitalista berendezkedésű országokban senki nem néz ferde szemmel azokra, akik nem napi robotban, hanem a kockázatosabb értékteremtésben gondolkoznak.

Amikor tehát legközelebb rokonaid vagy ismerőseid a rendes munkahellyel példálóznak, tudd: ha minden energiádat arra összpontosítod, hogy mások számára hasznos értéket hozz létre vagy közvetíts, abszolút „rendes munkahelyed” van. Nem biztos, hogy meg fogják érteni, mert néha ez a gondolkodásbeli különbség egy áthidalhatatlan szakadéknak látszik – az idő viszont téged igazol majd, és a saját életedet végső soron neked kell leélned, nem a jótanácsaikat osztogatók fogják leélni helyetted.

Te mivel teremtesz értéket? Írd meg kommentben!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 1 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.

Ezt mondták mások:

dr. Halász Amália

2019. január 31., 09:55

Ügyvédként pontosan ezt teszem. Nem keveset kellett tanulnom, de megérte.