A közös osztályellenség: a vállalkozók

Szerző Írta: RapidUni
2018. december 24.
Olvasási idő: 7 perc

Ne szépítsük, hazánkban közmegvetésnek „örvendenek” a vállalkozók. Miért alakult ez így, és változik-e a helyzet?

Annak idején még az internálás is szóba került

Egy korabeli utasítás a munkakerülők elleni fellépésről*

Egy korabeli utasítás a munkakerülők elleni fellépésről*

Hallottál már a „közveszélyes munkakerülőkről (KMK)”, vagy emlékszel rá, mi volt az? A szocialista Magyarországon börtönbüntetéssel fenyegették azokat, akik nem álltak be a sorba, és mentek el dolgozni. Bár a törvény már a század elején is érvényben volt (és leginkább az ún. „csavargók” ellen vetették be), a Rákosi-korszaktól kezdődően új lendületet vett a dolog, és nemcsak jogi, hanem társadalmi célja is volt vele a hatalomnak.

Nemcsak az volt a fontos, hogy befogják és munkára kényszerítsék azokat, akik nem a szocialista haza építésében lelték meg személyes boldogulásuk kulcsát, hanem az is, hogy „a megvetés és gyűlölet légköre alakuljon ki” a munkakerülés körül. Így kriminalizálták és a megvetés céltáblájává tették a közveszélyes munkakerülőket, vagyis azokat, akik „mindenkit meglopnak, ingyenélősködnek a dolgozók nyakán”.

Hatásos volt a propaganda

Annyira jól sikerült a munkakerülők (és ezáltal mindenki, aki az állami gépezeten kívül kereste a megélhetését) megbélyegzése, hogy a nyolcvanas években az egyre inkább megtűrt vállalkozók lettek az új osztályellenség.

Emlékszel arra a fogalomra, hogy „fusizók”? Azok, akik a munkahelyi autóval plusz fuvarokat vállalnak, és feketén, saját maguknak húznak belőle hasznot. Azok, akik a gyár gépein legyártott termékeiket maguk adják el.

A magyarok egy része számára ő a vállalkozó

A magyarok egy része számára ő a vállalkozó

No ezt a szép fogalmat a társadalom rásütötte minden vállalkozóra. Gyanús lett mindenki, aki nem a régi rendszer szerint élt és boldogult, és a kívülállók számára úgy tűnt, nem tisztességes eszközökkel törekszik a harácsolásra.

A rendszerváltás még inkább rontott a helyzeten. Hirtelen szabad lett a vásár, eljött a szabad vállalkozás – és ezzel együtt a vadprivatizáció – korszaka, a központi ellenőrzés pedig meggyengült. Hirtelen gazdagodtak meg sokan, hiszen az áruhiányban szenvedő boltok polcain megjelentek a nyugati „luxustermékek”, és az emberek vitték azokat, mint a cukrot. Emellett felhízlalta magát egy inkorrekt réteg is, amely politikusokkal összefonódva aprópénzért vett meg üzemeket és gyárakat, majd bezárta és eladta azokat, dolgozók tömegeit bocsátva útjára.

Ebben a környezetben nem meglepő, hogy csak fokozódott az ellenszenv a vállalkozók iránt. A jó bevételekből magukat megszedőket elkezdték „újgazdagnak” nevezni, és társadalmi megvetés alakult ki, miszerint ők csak a szerencséjüknek és a gátlástalanságuknak köszönhetnek mindent, egyébként pedig nem értenek semmihez. Egy 2014-es kutatás szerint a magyarok 40%-a negatívan ítéli meg a vállalkozást – ez globális összevetésben is nagyon magas szám!

A szabad Magyarország első éveiben valóban inogtak a székek és munkapadok az alkalmazottak alatt. Gyárbezárások, átszervezések, leépítések jöttek, és ezek az állami szférát sem kímélték, hiszen a teljes politikai rendszer és adminisztráció átalakult. Ez a bizonytalanság csak fokozta a szembenállást, arról nem is beszélve, hogy jónéhány vállalkozó valóban kihasználta azt, hogy elbocsátott emberek tömegeiből válogathat, és durván visszaélt ennek előnyeivel.

 

(A cikk lejjebb folytatódik.)

50% kész

 

Így lesz igazi siker a vállalkozásod!

Bárcsak mi is ismertük volna ezeket az elveket már akkor, amikor vállalkozni kezdtünk! De neked már nem kell elkövetned olyan hibákat, mint mi annak idején. Te már azon az úton haladhatsz, amely a valódi siker felé vezet. Olvass el a könyvből ingyen 11 fontos fejezetet!

Mi változott az elmúlt közel harminc év alatt?

A fejekben semmi, bár állítólag a frissebb felmérések szerint a fiatalok kevésbé negatívan állnak a vállalkozókhoz, vállalkozáshoz. (Személyes tapasztalataim alapján ezt nem merném kijelenteni.) A rendszerváltás körüli bizonytalanság ellenére a mai napig az alkalmazotti létet tekintjük a „biztos munkahelynek”, és a vállalkozást a „kiszámíthatatlannak, bizonytalannak”.

A társadalom a rendszerváltás káoszában abba kapaszkodott, amit korábbról ismert: a biztos munkahely mítoszába, jóllehet ma már nem a teljes foglalkoztatottság, hanem mindenhol a hatékonyság a cél: elérni a legjobb eredményt a lehető legkisebb anyagi ráfordítással. Mivel a legtöbb vállalat számára a mai napig a bérköltség jelenti a legnagyobb kiadást, nem nehéz kitalálni, hogy min spórolnak a legtöbbet. Így alakul ki az a faramuci helyzet a posztszocialista világban, hogy amíg munkanélküliek tömegei keresnek állást, addig a munkahellyel rendelkezők gyakran két-három ember helyett dolgoznak.

Szarvas Norbert írja egy szubjektív hangvételű cikkében, hogy

Gyakran azok nem vállalkoznak, akiknek kéne, és azok vállalkoznak, akiknek nem kéne!

Vagyis ha jól értem a gondolatmenetét: ma az kezd el önszántából vállalkozni Magyarországon, akinek a vágyai erősebbek a félelmeinél, nem az, aki úgy érzi, hogy a szaktudása alapján képes meglovagolni a piaci igényeket. Vagy ahogy az írása végén ő maga fogalmaz: a „bolondok és a bátrak. Én magam úgy érzem, valahol mindkettő vagyok.

És te? Te miért vállalkozol, vagy miért akarsz vállalkozni? Gyere, lépj be a Kiszabadult Mókusok Klubja (bizony, rövidítve KMK ☺) nevű Facebook-csoportunkba, és mondd el mindenkinek! Ott egy olyan támogató közösség tagja lehetsz, amelyben nem szitokszó a vállalkozás!

Te hogy látod a vállalkozók megítélését? Szerinted változik az emberek hozzáállása?

* Köszönet Koczman Bálintnak a képen használt, írógépet utánzó szuper betűtípusért!

Hogy tetszett a cikk?

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 1 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.

Ezt mondták mások:

Horváth Péter

2019. március 12., 18:21

Arról nem beszél a cikk, de sajnos a normál életet élők meg úgy néznek rád, mintha minimum a marsról jöttél volna.