Az Álomharcos Klub tagjaként mindennap erősebbé válsz. Ajándék e-könyv minden belépőnek!  Belépek »

Így lett a hobbiból szenvedély - interjú Vörös Eszter Anna festőművésszel

Szerző Írta: Maja
2020. április 15.
Olvasási idő: 9 perc Értékelés: ★★★★★

Kevés olyan embert tudnánk a környezetünkben felsorolni, akik nap mint nap megvalósítják az álmukat, ráadásul ebből élnek. Pláne, ha művészekről van szó.

Vörös Eszter Anna egy ilyen ritka kivétel. Gödöllőn van galériája, és hat éve alkot, 2017 óta főállásban. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi indította el ezen a szokatlan pályán, és miből merít ihletet, energiát nap mint nap.

Maja: Honnan tanultál meg rajzolni ill. festeni?

festes-kozben

Vörös Eszter Anna: Mondhatjuk, hogy magamtól. Mivel ez nem realisztikus ábrázolás, így nem volt olyan kép, amiből kiindultam volna, és most sem így dolgozom.

Az első képemet egy álom ihlette, és innen származnak a hosszú lábú, fekete, szürreális karakterek. A különböző eszközökkel ezután kezdtem el ismerkedni, de a képi világ mindig belülről jön, saját ötlet.

Amikor egy új állatot szeretnék a saját stílusomban lerajzolni, ahhoz nézek fotókat, hogy jók legyenek az arányok.

Mit jelent számodra a festés? Miért csinálod?

Terápiának indult abban az időszakban, amikor még nem tudtam, hogy merre vezet az utam. A hobbiból aztán szenvedély lett, és ma már nem tudnék nélküle létezni.

Nemcsak maga a festés, hanem a galériám menedzselése, és a többezer fős közönségemmel való kapcsolattartás is hiányozna. A rendezvények is, amiket ide szervezek, meg az ékszerek gyártása a képeimből – az egész együtt.

Értéket szeretnék teremteni, ezért szívesen beszélek arról, amit képviselek – másoknak is szeretnék örömet szerezni nem csak magamnak.

Megvalósítottam és felépítettem önmagam a festéssel. Emellett önbizalmat adott, és kirántott egy nehéz időszakból, így rengeteget köszönhetek neki.

Gyönyörűen megfogalmaztad, és nem titkolt célom, hogy inspiráljak másokat a történeteddel. Mikor nyitottad meg a galériádat?

varazsbolt-galeria

2018 augusztusa óta létezik, előtte kizárólag az interneten építettem a közönségemet. Más galériákban voltak kiállításaim, de olyan hely nem, ahol vendégeket tudtam volna fogadni.

Egy pici szobában nyílt meg az első galériám, Gödöllő központjában, a Művészetek házával átellenben, a főút mentén – és nagyon különleges hangulata van. Egy évvel később egy másfélszer akkora helyiségbe költözhettem át abban a házban, és azóta le tudok ültetni nagyjából harminc embert egy rendezvényen.

Milyen rendezvényeket szoktál tartani?

Más vendégművészeket is fogadok, főleg azokat, akik szintén egyfajta fantáziavilágot képviselnek – nem csak képzőművészeket.

Megnyitó, kötetlen beszélgetés, sütizés jellemzi ezeket. Tartottunk már kézműves foglalkozást is, workshopot, és amúgy is egyfajta szalonszerű hangulatot szeretnék létrehozni, ehhez illeszkedik a berendezés is. Az ősszel indult „Varázsbolti esték” című beszélgetős sorozat is erről szól.

varazsbolti-estek

Nagyon sok képnek, sőt ahogy láttam a galériádnak is a fekete a domináns színe. Van ennek valami jelentősége?

Nincsen. Ez inkább egyéni ízlés kérdése, és nekem például nagyon tetszenek a gótikus dolgok, amelyekben ugye adottak ezek a sötétebb színek. A fekete mellett a kiegészítő színek a képeimen egyébként a fehér, az ezüst és a türkiz.

A bútorok is barokkos stílusúak, de feketére festek át sokat közülük, mert ezt jobban kedvelem a számomra már kicsit giccses arany-ezüst színkavalkádnál. Fontos volt, hogy a berendezés is illeszkedjen a képeimhez színvilágban és hangulatban is, illetve egy saját stílust is tükröz.

Honnan kapsz inspirációt mindehhez?

Ez egy nehezebb kérdés. Néha a képeim belső lelki folyamatok eredménye, néha pedig csak jön egy ihlet magától, nem tudom pontosan, hogy honnan. „Csak jön”, és hagyom, hogy jöjjön.

Vannak olyan alkotók, akik inspirálnak, és nagyon szeretem a fantasy-filmeket is: a Harry Potteren nőttem fel, és persze a Gyűrűk ura, Narnia és hasonló, szürreális képi világú filmeket. Tudat alatt nyilván ezekből is sokat feldolgoztam.

Általános társadalomkritikai kérdésekkel foglalkozom néha, de a fő téma az állatok és a természet, illetve az emberek egymáshoz való viszonya.

Mit használsz? Mire festesz?

Akril festéket, amit lehet tömören használni, illetve ha vízzel higítjuk vagy vizes vászonra alapozunk vele hátteret, akkor vízfestékszerűen szép színátmeneteket is lehet vele csinálni.

Vékonyabb vonalakhoz fehér zselés tollat szoktam használni, illetve olykor fekete alkoholos filceket.

Hogy mikor mire festek, az változó; legtöbbször feszített vászonra, mert nem találok olyan minőségű papírt, ami nem hullámosodik fel. Nagyon szeretem még a fakorongokat és falapokat, amelyek nem teljesen csiszoltak, sőt, sokszor még a kérgük is megvan. Ezekből készítek rusztikus dekorációkat, otthoni kiegészítőket.

Napünnep

Napünnep

Díjak, vagy más, amire nagyon büszke vagy?

Most ősszel volt egy grafikai pályázata a HVG Extra A nő magazinjának, és „Az erdő megmentői” című képemmel megnyertem a közönségdíjat. Erre nagyon büszke vagyok.

Eszter a győztes kép előtt

Eszter a győztes kép előtt

A pénzdíjat pedig a galériám reklámozására fordítottam.

Az is örömmel tölt el, hogy nagyon sokan követik a munkáimat: Instagramon majdnem 15 ezren, a Facebook-oldalamon több mint 40 ezren – és a galéria oldalának is többezres nagyságrendű követője van.

Ők elég aktívak: lelkesen támogatnak, visszatérő vásárlók vannak közöttük, ráadásul távolabbi településekről is ellátogatnak a Varázsboltomba.

Ha már eladások: van olyan kedvenc képed, amit soha nem adnál el?

Sok ilyen képem van! Sok!… A festés előtt nagyon sokáig naplót írtam, és azóta a képeim szolgálnak egyfajta vizuális naplóként. A legtöbb képem ezért egy-egy konkrét szituációnak, életszakasznak az emléke, és ezért nagyon nehezen adom el őket.

De vannak olyanok, amiktől semmiképpen sem válnék meg. Van, aki ezt megérti, és van, aki nem.

Milyen aprók vagyunk – az egyik kedvenc

Milyen aprók vagyunk – az egyik kedvenc

Mik a terveid? Mit fogsz csinálni a koronavírus után? Aztán öt év múlva – akkorra hogyan látod magad?

Folytatom a rendezvényeket. Volt már két kiállítás tervbe véve; az egyiket elnapoltuk szeptemberre, a másik júniusban lenne, ezzel még kivárunk. Folyamatosan vannak megkeresések, pláne az őszi-téli időszakban, a karácsony miatt.

Semmit sem veszek garantáltnak, így nem tudok arra válaszolni, hogy mi lesz öt év múlva. Szeretnék az országos médiában is ismertté válni, ha kulturális műsorokban visszaköszönne az, amit építek.

Később bővülni, saját ingatlanban kialakítani egy helyet, de mindenképpen Gödöllőn, mert szeretem ezt a várost, és a kulturális életét.

Külföldre is szeretnék eladni a továbbiakban is, de egy nap kiállítani is ott. Ezek a jövőbeli terveim, időpecsét nélkül. ☺

Biztos sokaknak megtetszettek a képeid, és szívesen ellátogatnának a rendezvényekre is. Hol találnak meg téged, és hol kaphatóak ezek a gyönyörűségek?

Elsősorban az online felületeimen és e-mailben, illetve előzetes egyeztetés után a kiválasztott képeket a Varázsboltban is át lehet venni. Rendszeresen postázok is belföldre és külföldre is.

Mit mondanál azoknak, akik szeretnek rajzolni, festeni, de még nem merték a munkáikat a nagyközönség elé tárni?

Amikor 2014 év elején elkezdtem ezt csinálni, nem volt külön oldala, a személyes Facebook oldalamra töltöttem fel az összeset. Csak az ismerőseim látták, de azt vettem észre, hogy még olyanok is like-olják, akikkel amúgy nem vagyok szoros kapcsolatban (tehát valószínűleg tényleg tetszett nekik ☺). Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, és ez sokat segített abban, hogy el merjek indulni.

Az első kiállítás egy fontos mérföldkő, és az, hogy mit adnak ezzel útravalónak. Sokan azt mondták, hogy máshol ilyet nem nagyon láttak, nem egy tucatstílus – és bennem is volt egy olyan vágy, hogy szeretnék szerepelni a képeimmel, megmutatni a világnak a munkámat, és ezáltal önmagamat.

Ha ez az ambíció megvan valakiben, akkor egyszerűen fel kell vállalni azt a kockázatot, hogy ha valamit letesz – nyilvánosan – az asztalra, akkor lesz olyan, aki beszól rá, akinek nem tetszik, és ennek hangot is ad. Ha az ember mindig a negatív kritikától fél, akkor ennyi erővel a fiókjának is rajzolhatna. Merni kell, ennyi!


Vörös Eszter Annával beszélgettem. Képeit a www.facebook.com/eyciirartshopandgallery és a www.instagram.com/eyciirve oldalain találjátok, galériájában pedig Gödöllőn találkozhattok vele: Eyciir Varázsbolt és Galéria (2100 Szabadság út 5.). A nyitóképet Fazekas Gergely (Lakeside Moments) készítette.

Kérlek értékeld a cikket:

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.