Útravaló a nagybetűs Élethez
Írta: RapidUni2019. január 21.
Miről szól valójában az Élet? Miről szól a Te Életed? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit valaha feltehetsz magadnak. És eljött az idő, hogy válaszolj rá!
Neked mit tanítottak a szüleid az életről?
Amikor valamilyen rossz dolog történt velem, és gyermekvilágom az összeomlás szélére került – kiszakadt a kedvenc macim, elveszett az egyik fontos LEGO-alkatrészem, nem válaszolt a kiszemelt Nagy Ő az SMS-emre – anyám a következővel „vígasztalt”:
- Ez semmi, tudod micsoda pofonokat kapsz majd az Élettől?
Ha túl sok volt a házi feladat, vagy egy nap négy dolgozatra kellett felkészülnöm, és kifakadtam, hogy mennyire elegem van ebből a terhelésből, apám ezt mondta:
- Pedig az Élet nem más, mint feladatok és kötelezettségek véget nem érő sora.
Végképp ijesztő az volt, hogy nem láttam magam körül egyetlen olyan felnőttet sem, aki egy másik Élet hírnöke lett volna. Kivétel nélkül mindegyik maga volt a panaszláda, vagy a csendesen tűrő mártír. Az arcukra volt írva; felnőttnek lenni szívás.
Így a pályaválasztás terhe alatt nyűglődő késő tinédzserkoromra egyetlen dologban lettem biztos: én nem akarom ezt az Életet élni.
De van-e másmilyen élet?
Fogalmam sem volt róla, és arról végképp nem, hogy ha létezik, merre keressem. Így beletörődtem abba, hogy a felnőttkor egy élethosszig tartó kényszermunkatábor, amelynek egyetlen öröme van: amikor az ember egy csendes zugban meghúzhatja magát, amíg észre nem veszik, hogy ott lebzsel, és fújtathat néhány nagyot.
A szüleim még az előző rendszerben nevelkedtek és nőttek fel, aktív munkakoruk nagy részét abban töltötték. Mindketten lelkiismeretesen és serényen dolgoztak, tudományos munkakörben. Borzasztó volt látni, hogy ennek ellenére nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat, és az ország nagy része hasonlóképpen tengődik. Ráadásul közben nem is boldog.
A huszas éveim közepére már meg tudtam fogalmazni ezt az állapotot, egyúttal rájöttem arra, hogy milyen lelkibajban szenvedek. Elneveztem tanult tehetetlenségnek, egy olyan állapotnak, amelyben az ember elképzelni sem tudja, hogy lehetne más. Van erre egy szemléletes állatkísérlet, amit talán ismersz már, de azért elmondom.
Majmok a ketrecben
Szóval valahol egy kutatólaboratóriumban berendeztek egy ketrecet, benne néhány majommal. A közepén egy létra volt, amelyre felmászva egy banánt lehetett leszedni.
Igen ám, de ha bármelyik majom megpróbált felmászni érte, a kutatók leöntötték a többi állatot jéghideg vízzel. Ez egyáltalán nem tetszett a földön maradóknak, ezért hamar megtanulták, hogy a saját jól felfogott érdekükben megakadályozzák a banán megszerzésére irányuló kísérleteket: ha valamelyikük mégis elindult volna felfelé a létrán, a többi majom azonnal lerángatta róla.
Miután már egyikük sem mert próbálkozni többé, a kutatók egy új majmot helyeztek a ketrecbe. Annak természetesen első dolga volt felmenni a banánért, de a többi állat rávetette magát, és lerángatta a létráról.
Ismét új majom következett, és a többiek őt is megakadályozták a banán megszerzésében. Még az a majom is, amelyik valójában nem tudta, hogy miért nem szabad felmászni a létrára, mert nem tartozott azok közé, amelyek az elején a nyakukba kapták a hideg zuhanyt.
A teszt végére az összes majom kicserélődött, egy sem volt már köztük azokból, amelyek hideg vizet kaptak a nyakukba a kísérlet elején. Az eredmény?
Egyetlen majom sem mert felmászni a banánért, mert a többi azonnal lerángatta a létráról. Fogalmuk sem volt róla, hogy miért teszik, egyszerűen mindegyikük azt tanulta meg, hogy tilos felmászni a létrára. És hűek maradtak az értelmetlen szabályhoz…
* A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a kísérlet a valóságban kicsit eredményekkel zajlott le (bár nem kevésbé tanulságos), de a fenti történet elterjedt a köztudatban, így változatlan formában adtam tovább én is. (Sajnos sok esetben megfigyelhető, hogy így működik az emberi társadalom is.)
Talán már érted, mit akarok mondani ezzel a történettel. Magyarország és a világ teljesen kicserélődött azóta, amióta gyerekek voltunk. A szüleinknek még egy más környezetben kellett boldogulniuk, más játékszabályok vonatkoztak az ő Életükre. Mégis úgy teszünk, mintha ugyanabban a világban élnénk, amelyben ők voltak annyi idősek, mint mi vagyunk most.
Tanult tehetetlenségben szenvedünk: keressük a „biztos munkahelyet” (létezik olyan? onnan fogunk nyugdíjba menni, mint ők?), és káros szenvedélyekkel vagy értelmetlen pótcselekvésekkel ütjük ki magunkat, hogy ne karcoljanak annyira a hétköznapok. Vállalkozni alig mer valaki, a legelkeseredettebbek egy része pedig külföldre megy, ott várja a megváltást, hogy majd többet adnak neki, mint itthon.
Nem azt akarom mondani, hogy a vállalkozás kitaposott ösvény, amely egyenesen a sikerhez és a boldogsághoz vezet. De visszaadja a kezedbe a saját Életedet. Mint ahogy az ősi, bölcs közmondásunk is kijelenti:
Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.
Ugye, mennyire más szemléletet tükröz? A szerencse nem egy külső erőktől függő valami, ami a szeszélyes sors kegyeiből adódóan egyszer talán ránk talál. Hasonlóan a szóláshoz („megcsinálta a szerencséjét”) aktív cselekvést tükröz: elszántságot, merészséget, újítást, valami mást, mint amit addig tettünk, vagy amit a többség csinál.
Egy olyan világban élünk, amelyben egy tizenéves dél-koreai srác dollármilliomos lett pusztán azáltal, hogy minden vacsoráját élőben közvetítette a YouTube-on, és magányos kortársai milliói ettek „együtt” vele. Egy olyan világban, amelyben az internet beláthatatlan lehetőségeket rejt, még mindig a biztos munkahelyet keressük – egy olyan illúziót, amely talán nem is létezik már sehol.
Ne hagyd, hogy elszaladjon melletted az élet! Csináld meg a szerencsédet az ismert közmondás szerint, ne csak várd, mint annyi de annyi boldogtalan honfitársad. Felnőtt fejjel végre megértettem: az Élet nem szívás, csak egy lehetőség, amit vagy megragadsz, vagy nem.
Te melyik életet éled? Írd meg bátran kommentben, nincs rossz válasz! ☺
Ezek is érdekelni fognak
Hozzászólások ( 3 )
Ezt mondták mások:
RapidUni
2021. január 21., 11:15
Meg fogod találni, Ketrin, ebben biztos vagyok!
Az elszántság a hajtóerő, ami nem enged megállni, amíg célba nem érsz.
Én is sokáig és sokmindenen küzdöttem át magam, de megérte.
Ha szeretnél ehhez segítséget kapni, gyere egy ingyenes beszélgetésre, amihez itt tudsz foglalni időpontot.
Fehér Kálmán
2019. január 30., 10:11
Biztos munkahely tényleg nem létezik Fél éve munkanélküli vagyok.
Már hangoskönyvként is!
Ez a könyv arról szól, miként tudod kihozni magadból azt a személyt, aki gazdaggá tesz. Most itt az esély, hogy olyan életet építs fel magadnak, amelyről eddig csak álmodtál!
VOIZ-előfizetőknek ingyenes!
Miről szeretnél olvasni?
Kérlek oszd meg velem, hogy melyik két-három téma érdekel a legjobban az alábbiak közül!
Ketrin
2021. január 17., 02:11
Elszeretném kezdeni végre a saját életemet a saját lábamon!! Nagyon elszánt vagyok amit nagyon akarok addig csinálom míg felnem jutok vannak bökkenők de én akkor is csak előre és előre szeretnék azaz fel jutni a csúcsra, csak elkell indulnom azon a bizonyos úton, keresem de nem találom !