Gazdag akarsz lenni? Erről kell leszoknod hozzá

Szerző Írta: Maja
2018. október 29.
Olvasási idő: 12 perc

Van egy tulajdonság, ami velejéig bennünk van. Vagy belénk nevelték, vagy annyi embertől láttuk, hogy elfogadtuk normálisnak. Pedig valójában az utunkban áll.

Menj ki az utcára és beszélgess bárkivel. Lehet az idegen vagy ismerős, akár rokon, de a párod, élettársad – sőt, sajnos akár a kamasz fiad is.

Teljesen mindegy, hogy miről beszélgetsz velük, előbb utóbb valamelyikőtök száján szinte biztosan kicsúszik a következő mondatok egyik változata:

banat
  • Kirúgtak, elhagytak, megsértetek, megbántottak…
  • Felment a kenyér, a benzin, a cigi ára…
  • Bezzeg mikor még gyerekek voltunk, nem kellett megküzdenünk ezzel vagy amazzal…
  • Ebben a városban/megyében/faluban/országban túl sok a hülye/sóher/bunkó/szemét…
  • Itt senki sem lehet gazdag/szerencsés/boldog/sikeres…

Hogyan foglalnád össze ezt egy szóval? Igen, ez bizony a jó öreg

panaszkodás.

A végtelenségig folytathatnám a sort. Annyi fajtáját ismerjük, hogy felsorolni is nehéz lenne.

A panaszkodás káros, egyetlen jó érvet sem tudok felhozni mellette, hogy miért kellene csinálni. Ez egy negatív, lehúzó méreg, amit szinte az anyatejjel szívtunk magunkba. Annyira észrevétlen már, mint a levegő, amit belélegzünk.

depresszio

Mit vált ki a panaszkodás?

  • elégedetlenséget
  • pesszimizmust
  • depressziót

Ezek együttesen vezetnek a boldogtalanság sötét gödréhez.

Nagyon kevés ember van Magyarországon, aki nem olyan családban nevelkedett, ahol olyan hétköznapi dolognak számított a panaszkodás. mint a reggeli kávé vagy kakaó.

Ahol az anya és apa – ha éppen nem veszekedtek – , akkor csak panaszkodtak. Szinte ontották magukból a negatív mondatokat. Mindegyikben az „itt nem lehet”, vagy a „nincs” vagy a „volt” szavak valamelyike biztosan szerepelt.

Olyan nép vagyunk, amely szinte soha nem győzelmeit, sikereit ünnepli, hanem a kudarcaira és a tragédiáira emlékezik. Más népek fő ünnepe a függetlenségük kivívásának évfordulója – mi ehelyett bukott forradalmainkon siránkozunk – és bár valóban hősies tett volt a március 15-ei vagy az október 23-ai ifjaké, és tényleg magával ragadó az október 6-án kivégzett vértanúk odaadása – mind szerencsétlen, eltaposott törekvések emlékei, amelyeket aztán megtorlás követett. Egyik sem olyan ünnep, ami reményt ad.

És pontosan ez hiányzik a panaszkodásból is – a remény. Nem fogod benne megtalálni, hiszen ha panaszkodni kezdesz, olyan véglegesnek tűnik minden. Lemondasz arról, hogy valami vagy valaha jobb legyen. A panaszkodás egy láthatatlan köd, ami elkezd fojtogatni.

Hadd meséljek el valamit az unokaöcsémről, aki most kamaszodik, még csak bontogatja a szárnyait. Sok a személyiségében jó, de sajnos a panaszkodást – mint gyomot – is látom már benne. Elmondok egy rövid történetet róla.

Elvittük édesanyámmal a Balatonhoz, hogy láthassa, milyen is a „magyar tenger”. Sajnos csak későn foglalhattunk szállást, így mondanom sem kell, hogy a legdurvábban túlárazott, és legócskább turistaszállást fogtuk ki.

Nagyjából a hatvanas-hetvenes években rendezhették be, és azóta szerintem egy szöget sem cseréltek ki benne. Sok mindennel bajunk volt; rossz hűtő, lepukkant ház, papírvékony falak. Hozzáteszem, akkor én is még csak az utam elején jártam, a gondolkodásom épphogy elkezdett átalakulni.

szomoru-kisfiu

Elmondtam hát az unokaöcsémnek, hogy az árához képest mennyire nem vagyok megelégedve. Egyetlen egyszer soroltam el neki, hogy mik a problémák, de azt is nagyon megbántam. Nemsokára a saját 12 éves unokaöcsémtől kb. félórás kiselőadást hallottam, hogy „milyen szar ez a szállás”, és hogy „mégis hogyan kérnek plusz pénzt az ágyneműért” stb.… Legalább annyira kikelt magából, mintha ő fizette volna az egészet. Akkor jöttem rá, hogy ez a panaszáradata az én hibám. Én ültettem el benne az elégedetlenkedés magvát.

Ha akartunk volna, sem tudtunk volna másik helyre menni. Semmit nem segített a panaszkodás,

sőt állítom, hogy a jó dolgokat, például hogy a Balatont láttuk, hogy a parton reggeliztünk és játszottunk, hogy együtt voltunk, teljesen megmérgezte.

Tudom, hogy nemcsak tőlem látta ezt, nem egyedül miattam lett ilyen. Ezután vettem észre, hogy szinte mindenkire hatással vagyunk a saját panaszkodásunkkal, és mennyi negatívumot adunk át egymásnak.

Ám köztük mégis egy emberre hat ki leginkább: saját magadra.

Hozzáteszem, ez nem jelenti azt, hogy alkudj meg mindennel. Azt sem, hogy nem teheted szóvá azt, ha valamivel nem vagy elégedett – csak az illetékes személynek tedd. Ő az, aki tud változtatni, aki valójában felelős érte. A reklamáció és a panaszkodás nem ugyanaz!

Emlékszel egy közös, családi ebédre?

Miről folyt a beszélgetés köztetek?

Ezek a témák köztük voltak? Halál, háború, elmúlás (fiatalság,jólét stb.), sikertelenség, túl sok munka, áremelkedés, betegség, sérelmek, rosszul viselkedett gyerekek, korrupció…

Nem is egy, igaz? ☹ Van, aki ezek közül legalább ötöt felsorol szinte egy mondatában!

Most kérlek nézd magadba! Te mennyit sorolsz fel belőlük? Minimum ötöt? Hatot? Vagy akár az összeset? Semmi baj, ha sokat. Ám mielőtt rátérek a megoldásra, felteszek egy kérdést:

negativ-szemely

Sikerekről ki beszél? Senki?

Valahogy bennünk van az, hogy ha a boldog pillanatainkról, a sikereinkről beszélünk, akkor beképzelt, bunkó emberek vagyunk. Még elmondani is bűn itthon ezeket. Ha nem panaszkodsz együtt másokkal, akkor minimum kivülálló leszel. Márpedig a sikerekkel, boldog pillanatokkal nehéz panaszkodni. Nézd csak:

„Képzeld a főnököm ma prémiumot adott nekem.” „A párom és én tegnap csodálatos estét töltöttünk együtt.” „Ma kaptam egy nagy megrendelést az üzletemben.” „Nagyon jól sikerült a nyaralás, a gyerekek is nagyon élvezték az egészet.”

Erre mondhatod azt persze, hogy veled nem történik semmi jó. Ez biztosan nincs így, csak a panaszkodásra való beállítottságunk miatt már eleve a rosszakat vesszük inkább észre. A jók felett egyszerűen elsiklunk, természetesnek vagy egyfajta kompenzációnak vesszük a „sok rosszért” – pedig mindig csak rajtunk múlik, hogy a kellemes vagy a kellemetlen dolgokra koncentrálunk. Gondolj arra, amikor megkérdeznek valamiről, amiben nagy sikereket érsz el, mit mondasz rá? „Köszönöm, nem panaszkodom.”. Nem panaszkodom… már ez is egy szint?!

Panaszkodás helyett

Nem mondom, hogy mostantól ne vigasztalj senkit, vagy soha többé nem lehet már rosszkedved. Megvan a saját helye a gyásznak, a sírásnak, de soha nem hagyd eluralkodni magadon a pesszimizmust. Legyen meg a maga ideje a szomorúságnak, de utána túl kell lépned azon, bármilyen rossz is történt veled. Semmilyen negatív érzés nem fog azon változtatni soha, ami már megtörtént, legyen az bármilyen fájdalmas is!

Nem egyszerű változtatni ezen, én még mindig küzdök vele, bár már korántsem annyit, mint régen. Úgy szoktam le a panaszkodásról, hogy elkezdtem figyelni magamat, kinek mit mondok.

Először azokat a hajtásokat kezdtem el levagdosni, amikor én kezdtem rá a pesszimista megjegyzésekre. Ha észrevettem, sokszor a mondatot is félbehagytam, vagy ha be is fejeztem, akkor másra tereltem a szót.

Aztán kerülni kezdtem ezeket a témákat. Ma megpróbálok tárgyilagos lenni: „ez meg ez történt”. Épphogy elmondom a negatív eseményeket, de megpróbálok nem szentelni több figyelmet nekik, és ahol kell, ott levonom a tanulságot. A pozitív dolgokat viszont szívesebben emlegetem.

Ha valamit jól csináltál, vagy csak jó dolog történt veled, meséld el minél több embernek. Nem leszel nagyképű, ha csak egyszer mondod el, ha valaki meg mégis annak gondol, ne törődj vele. Ha így teszel, csomó pozitív dolog lesz az életedben!

A világ újra színes lesz, nem pedig szürke. A legapróbb siker is a te érdemed, és persze ezek az apró pozitív dolgok fognak még előrébb vinni az életben. A jó gondolat lesz az első kis lépcső az emeletre vezető utadon.

felszabadult

Mit nyersz, ha leszoksz a panaszkodásról?

  • Meglátod mindenben a jót is. Semmi sem fekete-fehér!
  • Nem tűnik majd olyan lehetetlennek a jelenlegi helyzeted, vagyis meglátsz egy csomó olyan lehetőséget, amire eddig vak voltál.
  • Jó dolgokat fogsz várni az élettől, és meg is fogod kapni azokat.
  • Ha jönnek is rossz dolgok, azokat könnyebben fogod feldolgozni vagy elfelejteni – esetleg fel sem venni.
  • Elégedett leszel azokkal a dolgokkal is, amelyeken nem tudsz változtatni. Ám azokon, amiken tudsz, azok meg is változnak a te hatásodra.
  • Boldog ember leszel, és pont ezért sokan keresik majd a társaságodat.
  • Szeretni fogod saját magadat, és elfogadni olyannak amilyen vagy. A legjobb az egészben, hogy pont emiatt sokkal több jó tulajdonságot fedeztem fel magamban (jelzem másokban is), mint eddig bármikor. Pontosan ezért fogsz hinni önmagadban és a képességeidben, ami nélkülözhetetlen abban, hogy változtatni tudj az életeden.

Már csak egy kérdés maradt.

Mit tegyél azokkal az emberekkel, akik sokat panaszkodnak?

Sajnos ez a legnehezebb feladat. Ha te meg is álltál a panaszkodással, a negatív gondolatok felemlegetésevel, a világ nagy része sajnos nem fog. Következő módszereim vannak erre:

  1. Válts témát! Tudom, bunkóságnak tűnik, de szerintem felesleges sóhajtozva beszélgetni a 20 éve meghalt Pista bácsiról, nem fog feltámadni akkor sem, ha óránként 120 alkalommal emlegetjük.
  2. Mondd el az egyik sikeredet! Ez a drasztikusabb lépés, cserébe elég hatásos. Nem lehet pozitívumra negatívummal válaszolni.
  3. Ha semmi sem válik be, akkor sajnos ignorálni vagy elkerülni érdemes a krónikus panaszkodót.

Nem áltatlak, nemegyszer lelkiismeret-furdalásod lesz. Ám hidd el, panaszkodással még senki semmilyen problémát nem oldott meg. Ha meg ott maradsz, és végighallgatod, csak magadnak ártasz vele, ráadásul visszaránthat az illető a pesszimizmus mocsarába, még ha nem is volt ez a célja.

Bevallom, némelyik emberrel éppen ezért kerülöm a beszélgetést. Egyszerűen tudom, hogy rajtuk nem segíthetek, mert ők még a napsütésben is azt látják, hogy előbb-utóbb jön az eső.

A saját hozzáállásodhoz azonban szabad kezed van – élj a lehetőséggel, és rántsd ki magadat a depresszió sártengeréből! Ne feledd, ha nem panaszkodsz, azzal már önmagában rengeteget tettél azért, hogy boldog és sikeres ember legyél!

Neked van stratégiád a panaszkodás és a panaszkodó emberek ellen? Oszd meg velünk!

Ezek is érdekelni fognak

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.